Hát hol is lehetne elkezdeni ezt a témát. Hát próbáljuk meg annál a résznél, hogy miért gondlja sok ember azt, hogy a Green Day egy gagyi tinirockbanda. Holott a zenekar már 1986 óta aktív a zenei színtéren. Na de miért is lehet ez az ellenszenv. Valószínűleg a hangzásvilágából adódhat, hiszen ha nem figyelünk oda a dalszövegekre gyakran tinglitangli zarnak tűnhet a dolog. Na de ha a méllyére tekintünk mindennek, akkor meghallhatjuk Billie Joe frappáns és néha elképesztően szívbemarkoló, máskor meg röhögőgörcsöt okozó dalszövegeit. Mert a Green Day nem ám csupa szemfényvesztés és pénzhajhászás. A Gree Day azon kevés zenekarok egyike, akit Kurt Cobain felkért, hogy legyen a Nirvana előzenekara. És ez szerintem a világ egyik legnagyobb elismerése. Ezen kívül a zenekar közösen zenélt a U2-val is. És még csak most kezdődik a lista. Na látod már Réka? Vagy folytassam?:D Persze hogy folytatom, hiszen most jön a leglényegesebb. Hiszen a banda megcsinálta mindenidők talán legzseniálisabb konceptalbumát, az American idiotot. Ami szintén sokak számára csak a címadó dalból áll, de közlöm, az és a Wake me up when September ends az egyetlen szám, ami nem kapcsolódik az albumon felvázolt törénethez, bár az előbbi kellően elővezeti azt. Ugyanis ez a lemez nem másról szól, mint egy elkeseredett szerelemről St Jimmy és Whatsername nevezetű illetők között. És nem ám a ratyi emopoprock szarságból kiindulva. Kezdjük rögtön a Jesus of Suburbia című 9 perces számmal. Igen jól olvastad/hallottad ez egy 9 perces nóta. Vajon egy szar zenekar képes lenne ilyen hosszú számot csinálni? Hát kétlem. De nem elég megírni, meg kell tölteni kellő érzelemmel. És nekik sikerült. Ennyi idő alatt az érzelmek olyan széles skáláját jelenítik meg és annyira elragadóan, hogy ez egyszerűen egyedülálló a zeneiparban. És ugyanez igaz a művet epikailag lezáró szintén 9 perces Homecomingra is. Aztán még meg sem említettem azt, hogy mekkora koncerteket adnak, valamint példának adnám számodra azt a jelenetet, amikor az énekes Billie Joe egy hatalmas tömeg elött a földre vet magát és a színpadot erőszakolva elkezdi énekelni/a közönséggel énekeltetni az Always look on the bright side of life kezdetű Monty Pythn dalt, miközbene egy korona ékeskedik a fején, majd miután ezzel végeztek, a banda velekezd a King for a day nevezetű számukba. De nem is tömjénezem tovább, mert kezd buzisba áthajlani a rajongás, ezlrt inkább hagyom, hogy a zenekar beszéljen helyettem. Remélem most márt te is érted/érzed Réka:D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.