Ha valaki képes nekem elmagyarázni, hogy a faszba működik ez a kedves világunk, akkor az kap egy csokit és egy 200Ft-os ajándékutalványt, melyet beválthat bármely Ingatlancentrum irodában 20milliós telekvásárlás esetén. Előre is köszönöm a lelkes kommenteket.

Egyik kedvenc zenekarom, a Sum 41 idén bőségesen elhalmozott jókedvel. Március 29-én vált elérhetővé az egész világon a 2007-es Underclass hero óta az első studióalbumuk Screaming Bloody Murder címmel. És nem csak megjelent, teljes mértékben működik is. Nem tudnék egy olyan számot se mondani az egész korongról, ami nem tetszene, persze ez lehet, hogy csupán odaadó rajongásomnak tudható be. Vagy az is lehet, hogy az anyag személyes okokból olyan vonzó számomra. Ugyanis egy szívemnek nagyon, de roppant mód kedves emberrel egy tökéletes délelött keretében hallhattam először az összes számot egyben. De a legvalószínűbb az, hogy a két dolog együttesen érvényesül az esetünkben. Hangzásvilágában leginkább a Chuck albumra hasonlít, de annál sokkal borongósabb, elvetemültebb. A banda egyik legnagyobb erénye, hogy lemezenként képesek megújulni, így minden alkalommal egy kicsit másik oldalukat ismerhetjük meg. Ez itt is érvényesül, hiszen ezzel végérvényesen kiléptek a tinizenekar státuszból. Több szót kár is lenne rá fecsérelni, inkább hallgassa meg mindenki maga és vonja le a következtetéseit. De mielött fejvesztve rohannátok a jútubra, várjátok meg a másik hírt, ami igaz, nem annyira naprakész, de attól még ferge........teges!!! Életünkben és a zenekar életében egyaránt először a Sum 41 2011 június 30-án Magyarországra látogat, hogy a soproni Volt-fesztiválon népszerűsítse friss szerzeményeit. No meg tovább növelje a felejthetetlen slágereinek nimbuszát. Most már tessék rohanni zenét hallgatni és jegyet venni!!!!

A lelkes közönség nagy megelégedésére hónapok óta nem írtam, és olyan jól működött a módszer, hogy most sem szándékozom megtörni ezt a remek szokást. Csak ismétletlen elérkeztem egy olyan ponthoz az életemben, amikor annyira szomorú vagyok és egyáltalán nem találom a helyem, hogy erős belső késztetést érzek arra, hogy megosszam veletek az elmúlt napokban a fejemben járó dalok TOP 5-ös listáját. Íme:

1.The Rolling Stones-Under my thumb

Ez a szám annyira régi, hogy a hangzását kapásból szarnak értékelné az ember, de ez a világ mérten legnagyobb zenekarának az egyik leglegendásabb száma, és minden idők legeslegjobb szakítós dalának választották az ebben szakértő szakértők. És ez tökéletesen igaz, ugyanis olyan dallamvilága van, mint szinte egyetlen más nótának a zenei történelemben. A riffek felettébb okosak, ez teszi angol tudás nélkül is teljesen érthetővé az egész anyagot. Nem is ragozom tovább, aki ezt a számot nem szereti, annak nincs lelke.

2. Oasis-Turn up the sun

Ahogy egyre vészesebben közeledik a nagykorúvá válásom misztikuma, úgy kezdek énis egyre jobban megkomolyodni, ha máshogy nem, legalább zeneileg. Ez játszott közre abban a pillanatban is, amikor beleszerettem az Oasisbe. Azóta rendületlenül hiszem, hogy ők az elmúlt 20 év egyik legzseniálisabb zenekara( Noel Gallagher-nek köszönhetően...), és 'lágy' dalokat tudnak teletölteni olyan gitárfutamokkal, hogy az ember eldobja az agyát. A Turn up the sun nem a legjobb művűk, de amikor vettem egy Oasis DVD-t és behelyeztem a lejátszóba, ez a dal kezdett el szikrázni az emberhegyekkel teletűzdelt manchester-i stadionból. Az előzőhöz hasonlóan ennek is valamiért olyan inteligens a hangzásvilága, hogy egy csaásra elbűvöli az embert. Szeretlek Oasis és tudom, hogy te is szeretsz engem.

3. Sum 41-Screaming Bloody Murder

Harmadiknak a tinizenekarnak elkönyvelt, de ennél sokkal mélyebb érzelmekkel rendelkező Sum 41 zenekar március 29-én megjelenő új lemezének címadó dalát választottam. Hogy miért pont egy ilyen friss számot választottam? Mert szerintem ez a banda eddigi egyik legzseniálisabb és legérettebb alkotása. Még a Chuck albumnál is komorabb hangzásvilággal rendelkező nóta az első másodperctől elvarázsolt. Azóta sem vagyok képes abbahagyni a dúdolását és a halgatását. Nekem mondhat akárki akármit, a Sum 41 a generációjának egyik legfontosabb formációja és kenterbe veri az összes komolykodó tinibandát.

4. Beatles-Come together

A lista végéhez érve egyre nehezebb választani a rengeteg lehetőség közül, ezért is került be a zenei élet egyik legmeghatározóbb bandája, a Beatles. Sajnos a mai fiatalság már szinte egyáltalán nem értékeli őket, pedig annyi mindent csináltak először, mint talán senki más rajtuk kívül. Vegyük a Come together című nótát például. A korban hol hallhatott bárki is ilyen kiemelkedő basszust, mint itt a refrénben található. Egyszerűen zseniális és felülmúlhatatlan, mégha néha mai szemmel avíttnak is tűnik. A Beatles örök és elpusztíthatatlan. Éljenek a varázsgombák!!!!

5. Green Day-Jesus of Suburbia

Utolsó dalt a legnehezebb választani, pont ezért helyeztem ide a Green Day legtökéletesebb számát, amit azóta sem tudott senki ( még maga a zenekar sem) felülmúlni. Ha nem ismered, akkor most biztosan kiváncsi lettél. Elárulom a titkát. Ez egy közel 10 perces szerelmi eposz az American idiot nevezetű konceptalbumról, és a címben szereplő ifjút született bemutatni. Amellett, hogy zeneileg kifogásolhatatlan, az a legnagyobb erőssége, hogy az örömtől a legszörnyűbb kínokig, szinte az egész felfogható érzelmi skála megjelenik benne, és nem csak hogy megjelenik, fel is fogható. És ez nagy különbség. Sok művész ott vérzik el, hogy akrmennyire is zseniális, a közönség nem képes megérteni, mit akar neki mondani. A Green Day a kisújjából rázza ki a szakma legbonyolultabb fogásait. És én ott voltam Velencében, hogy lássam őket élőben! És elmaradt! Hát nem csodás az élet?

Ennek az oldalnak az eredeti funkciója az EndrePark ügyeinek közzététele volt, de egyre inkább az én lelkivilágom és életem tükreként kezdett működni. Bár ha már tükör, akkor törött, hiszen az ember valamelyest elfogult magával szemben, de ezt most hagyjuk. Nagyon úgy tűnik, hogy végre ismét az eredeti célját élvezheti az oldal. Hiszen nem más történt, mint hogy szóba került egy ujabb forgatás, ami egy ujabb résszel járulna hozzá az EndrePark diszkográfiájához. És ez nem csak szóbeszéd, hanem komoly tervek alapozzák a hírt. Ráadásul új taggal is bővült a mag és persze ismét lesznek besegítő arcok egyes részeknél. Már konkrét ötletek is vannak, így a felvételek bármikor megkezdődhetnek. Hajrá emberek, rajongjatok!!!

Az a baj, hogy most kicsit szégyellem magam, denem tudom hol kezdjem el a vallomásom. Tudom, hogy sokan azt javasolnák, kezdjem az elején, mások meg arra ösztönöznének, hogy tartsam a számat csukva, míg biztosan lenne egy olyan posztmodern nézeteket valló közönségi réteg is, amely kitalálná az előbbiek perverz kombinációját egy denevérrel karöltve. De én, ha nem haragudtok meg rám, mégis az első, hagyományos felfogás mellett szeretnék dönteni. Az egész valamikor augusztus közepe felé történhetett, amikor mindannyian fejvesztve gyorsítottunk a bulizás tempóján, tudván, közeleg a kerék, ami, mint mindig bedarál minket könyörtelenül. Újra és újra. Valamikor ennek a folyamatnak az elején annyira berugtam és később ezt olyan gyönyörűen folytattam, hogy teljesen megfeledkeztem arról, hogy nekem van ilyen kis barátságos hangulató, testvéries és egyben kurva jó internetes léleklyukam. Ezért elnézést kérek tőled, anya, apa és tisztlet igzgató úr, tőletek, akik nyomon követitek szerény életem, de csak mert szerettek és nem akarjátok, hogy bajba kerüljek. Jelentem, hogy elkezdődött a szörnyűségek helyett csupám lehangoló lelkiállapotot és főleg belülről fakadó ürességet okozó iskolai program. Ez vezetett szörnyű felismerésemhez is, mivel eluralkodott rajtam a közöny és unottság és ilyenkor az ember olyan világmegváltó agyfrekvencián tud elmélkedni, mint soha máskor. Csakhát ugyebár, ahogy az ősi finn mondás tartja: "Baszhatod az okosságod, komám, hogyha semmi értelme". Igen, ez egy igazi mondás, amit nem most találtam ki. Egy ősi finn mondás. Egy igazi, eredeti finn mondás. Ősidőkról jut eszembe, az elején ömlengésemnek nem véletlenül hivatkoztam a denevérekre, hiszen minap vettem meg a kiemelt állójegyem az Ozzy koncertre, így már elkerülhetetlen, hogy első sorból bámuljak fel a sátán elsőszülött nagyapjára. Ennyi fért belemai siralmaink című műsoromba, remélem velünk tartanak legközelebb is.

Idén is, mint eddig már annyiszor, elérkezett a sziget és pont ugyanolyan szemtelenül gyorsan véget is ért. Ennek okán nekünk is ki kellett vennünk a részünk belőle, egyedül a legmegfelelőbb nap kiválasztása okozott némi gondot. Meg persze a kijózanodás másnap este. A szombati buli mellé tettük le a voksunk, mert aznap játszott az Iron Maiden, ami egy kötelezően szubjektív és kihagyhatatlan élmény. És nem túlzok, mert ott azt hittem összeesek, de nem a fáradtságtól, hanem a Fear of the darktól. Többet is megért mint csupán 12ezret, de szerencsére nem használták ki a szervezők ezt a lehetőséget. Egyébként Emix cimborámmal húztuk a prémet odakinn, és ittuk magunkat félholtra, még akkor is, amikor már a pénzünk emléke sem maradt köztünk. A Tankcsapda koncertje nevetségesen beképzelt és szánalmas majomkodás volt, főleg látva az este főfellépőit, szóval azt az előadást otthagytuk nagyon hamar. De a másik koncert, amire még elkeveredtünk, név szerint az Infected Mushroom, ahol nagy balhék voltak a bejutással, mert állítólag megtelt a sátor, egész jó buli volt. Mert mi oda is bejutottunk kisebb-nagyobb botlásokkal ugyan. Az este többi részét a pultnak támasztva töltöttük, így ismerkedtünk meg egy puruttyás lánnyal is, szóval ismét kibaszott állat volt a sziget, várjuk a következőt.

Mi van ha a csiga sosem akart gyorsan menni és annak ellenére, hogy megkülönböztetjük sebessége miatt, ő tökéletesen boldog a bőrében? Mi van, ha a gyilkos csak az időt akarta megkérdezni tőled, te meg illyedtedben leszúrtad? Mi van, ha David Hasselhoff nem is iszik sokat, csak ha vezet? Mi van ha Gyúrcsány nem lopott és hazudott, csak egyszerűen roszkor volt a keze rossz kasszában? Mi van ha a halál nem jönne el, ha nem várnánk tudatosan? Mi van, ha egy medve megkérdezi tőled, mennyi az idő és te csak bambán mosolyogsz? Mi van ha a hangya kissebbséi komplexusban szenved? Mi van, ha Isten még nem is nagykorú? Mózesnek volt építési engedélye, mielött utat nyitott a tengerbe? Mi van, ha nincs értelme ennek az egésznek? Hány cigány kell egy rasszista vicchez? Kettő. Oké. Szia. Szia.

Vegyük át gyorsan az alapokat. Jézus kiállt a piacra és holmi ócska mutatványos módjára borrá változtatta a vizet. Ezek szerint semmiben nem különbözik Uri Gellertől? Meglehet, de a válasz nem. Annyi kis aprság van, amitől nem tekinthetünk el jelen esetben. Például akkoriban még nem voltak fém kanalak. Aztán ott az a kiakasztó tényező, miszerint Jézus találta fel a kannásbort. Szóval nem elég hogy szemfényvesztéssel rászedi a népet, még mérgezi is őket. Sokan sokáig tanakodtak ennek a fertőzően veszélyes, borra nagyon hasonlító vegyszernek az eredetéről, de sajnos a középkornál elvesztették a fonalat. Most talán rábukkantunk a teljes szeplőtlen igazságra. Jézus tette. Ő volt, miatta sírnak a hajléktalanok, miatta hánynak a fiatalok. Ha nem is volt Isten egyszülött fia, komoly kémiai ismeretekkel rendelkezhetett, másképpen nem találhatta volna fel  a kannásbor alapját, a pezsgőtablettát, amely a vízből vízkőoldót teremt. Ha mésképp ezen ismeretei miatt mindenképp el kell ismerni munkáit, de úgy tűnik, többi elméletünk ezzel meg is dőlt. Jézus cenzúra nélkül. Tessék emberek, megkaptátok....

Mindenki megfogadta egyszer régen, hogy sohasem vágatja le a haját, sohasem áll be a sorban, örökké olyan marad, mint akkor. Azóta mindannyian tudjuk, hogy ez megvalósíthatatlan. Én is egyre csak változom, a hajam rövid és már nem a death metál nyújtja a legnagyobb megnyugvást, hanem a Green Day, a Sum 41 és aa hasonló kaliberű bandák. Mi tagadás, puhulunk. Egy valami nem változott meg, még mindig tudunk bulizni, sőt egyre többet és egyre keményebben. Viszont az összes többi elszaladt. Már az is bekövetkezett, hogy egy lányra tudok csak gondolni, sőt még buzisan romantikus álmom is volt róla. Najó muszáj elmesélnem, hiszen lényeges a témában. Kinn álltunk a Dunaparton, ő és én. Néztük a vizet és fogtuk egymás kezét, miközben ezt megpecsételendő, az Iron Mant énekeltük. na mi ez, ha nem az öregedés egyértelmű, nyálas jele? Bizony, bizony ez van. És tudjátok mi a legviccesebb? Hogy felettébb élvezem ezeket a változásokat. Mostanában még rni is van kedvem, bár ez a minőség rovására is ment, de az engem a legkevésbé sem zavar. És mindezt betetőzendő, novella ötleteim is vannak. Újra. És már füzetet is vettem neki. Most az életben egyszer ennyire komolyan gondolom a dolgom, szóval nagyon könnyen lehet, hogy nemsokára megszülöm mindenidők legszarabb írott alkotását. Szóval szurkoljatok.

Az ember manapság sokmindent eltűr csöndben, meglapulva, nem farkasnként visszatámadva valamilyen szebb jövőkép reményében. Eddig mi is ezt tettük, miközben végignéztük, hogyan rohad meg Szentendre közössége. Hiszen másnak nem tudom bemagyarázni, hogy mindenki eltűnt, nincs élet, minden bezárt. Régen illyenkor nyáron egy kedd este akkora buli volt, hogy a fejed leszakadt, mostmeg még az éjjelnappali is bezár délután. Ilyenkor azért csendesen magamban eltöprengek, hova tűnhettek az emberek, de választ még mindig nem kaptam. Ez a helyezt olyannyira kiborított engem és Emixet is, hogy valamikor 11 körül a maradék házipálinkát kortyolgatva hangosan veszekedtünk, majd alkudoztunk egy templomtoronnyal, hogy ha Isten tényleg olyan kibaszott mindenható, akkr hozzon ide két gyönyörű lányt egy rakat piával. Később már csak a piával is beértük volna, de válasz nem érkezett, úgyhogy ismételten megerősödött az elképzelésünk Jézusról és barátairól. De ez van, ilyen az élet. Nyeljünk egy nagyot, húzzuk meg a flaskát és hallgassunk. Vagy nem. Döntse el kinek nem inge az vegyen magára, mert amit arat, abból más korán kel, hogy meglelje az aranyat, ami addig sem ér, mint a jól felszántott takaró. Szép álmokat Pistike..

Az a nagy büdös helyzet, hogy mostanában egyre többen kérdezik tőlem, hogyan lehetséges, hogy mindenfajta humort nélkülözök és szánalmasabb vagyok mint egy vak és tolószékes kígyó. Elgondolkoztató téma, hát azt is teszem amit kikényszerítenek belőlem és előadom a történetem. Az egész ott indult, hogy én már csecsemőként is olyan ronda és elhagyatott voltam, hogy még azt a kevés energiát sem pazarolták rám, hogy ledobjanak a taigetoszról, vagy legalább a Kőhegyről. Ezért én abban a kosárban nőttem fel, amiben pólyás koromban kiraktak, bogarakat és egyébb felémténfergő lényeket fogyasztva. Ebből az is kiderül, hogy lettem még csúnyább, hiszen az időjárás sem télen sem a nyári hőségben nem kímélt engem. Járni is csak 12 éves koromban tanultam meg, amikor széttört alattam a kosár és mozgásra kényszerültem. Szóval az ember az örökös magányában nem nagyon tudja kifejleszteni magában a humorérzéket, hiszen még azt sem fogja fel, mi fán teremhet az. Ez egyből magyarázat arra, miért nem vagyok vicces. Arra a messzemenő kérdésre, hogy szánalmas hogyan lettem sajnos a mai napig nem tudom a választ, de szerintem már annak születtem, úgyhogy azért nem hibáztatható senki más csakis én és Isten. Remélem most már elfgtok fogadni olyan nyomoréknak, amilyen vagyok és én is mehetek diszkókba, nyomatom a partydrogokat és hordhatok 20ezres pólókat. Talán mostmár megtalálhatom a helyemet az igazi társadalomban a többi normális ember között és furcsa, már-már hisztérikus viselkedésem nem kelt többé feltűnést egyik hasonszőrű felebarátomban sem. Vigyázz világ, felébredtem.

Nyugodtan és minden rosszérzés nélkül kijelenthetem, hogy mire elérkeztünk ehhez a naphoz én teljes mértékben kivoltam már készülve, ennek köszönhető az is, hogy a legjózanabb állapotomban kihánytam magamból mindent, hogy egy cigi kiséretében visszatérjek a többiek közé és folytassuk a beszélgetést ahol abbahagytuk. Ezek után kurva nagy buli nem volt, de életemben először józanul is jól éreztem magam egy partyban. Igaz a csajozás elmaradt, helyette inkább basztattuk az embereket, azt viszont teljesen ötcsillagos kivitelezésben. Ilyenkor döbbenek rá, mekkora egyedi faszkalapok is vagyunk, hiszen többen is a tűnomokat keresgélték a karunkon, azon az egyetlen napon, amikor szinte teljesen tiszták voltunk mindenfajta tudatmódosítószertől. De nem baj, ez így volt tökéletes. Aztán Tyson elhagyta egy csaj nagyon fontos gyűrűjét, amit ezek után másfél óráig kerestek a homokban reményvesztve, hogy aztán orr Gábor fél perc keresés után megtalálja. Hát ilyen az élet, elfogadjuk, kinevetjük. Mi eddig persze segítség helyett ismételten kellemetlen helyzetbe hoztunk másokat, vagyis tettük, amihez értünk. Hát idén egyenlőre nekem ennyi volt a balatoni kaland, de még számítunk folyatásra....

Akárhonnan is nézzük, ez a nap volt az egésznek az érzelmi, szellemi és hangulati csúcspontja. Annyira tökéletes volt, hogy azt felülmúlni nem is tudtuk, ezért már meg sem próbáltuk később. Az egész ismételten Balatongyörökről indult, mert valamilyen rejtélyes okból Keszthely helyett ott ébredtem fel, hogy aztán ebéd után vonatozhassak vissza a kis körtébe, ahogy az indiánok nevezik a partmenti várost. Persze az első dolgunk a strand volt, de azért már elővigyázatosan elkezdtük vedelni a sört. hogy előkészüljünk az estére. Utána felmentünk a többiek szállására, ahol elvileg egy olyan nő volt a házigazda, aki senkit nem enged fel, ezért elég óvatosan kellett mennem. De amikor észrevett, meglepően csak annyit mondott nekem:"Na végre, hogy itt vagy!". Ilyedtemben majdnem kiestem az erkélyről, olyannyira, hogy amikor elmentem sörért levertem a vizipipát, ami darabokra tört. És a sörökkel visszatérve kényelmesen helyet foglaltam a romokon, mintha semmi nem történt volna és folytattuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk. Ilyen hangulatban indultunk el este 10 körül a party színhelyére, ami ismételten a diszkó volt a parton. Ugyanazok az arcok, ugyanaz a hangulat, csak valahogy sikerült jobban berugnunk. És innentől nem ugyanaz, mint akármelyik másik buli, amit eddig átéltünk. Meztelenül felmásztunk a lezárt vizicsúzdába, ahol én le is csúsztam, Dávidnak is csak azért nem sikerült, mert jöttek a kidobók. Nem elég, hogy egy hajszálon múlott, hogy a csúszda végén nem fulladtam bele a vízbe, amikor kimásztam két kigyúrt kidobó várt már rám, akik elől sikeresen elfutottam, miközben kiabálták, hogy:"Állj, már hívtuk a rendőrséget!" Valahogy felöltöztünk és amikor újra utolértek minket, nem tudom hogya, de sikeresen azt hazudtuk nekik, hogy nem mi voltunk és a tettessek abba az irányba futottak. És mi ilyenkor egy részeg fasz első gondolata? Irány a kocsma, elmentünk felesezni. És ott ismerkedtünk meg a nevelőtisztünkkel, ahogy elneveztük a csajt. Ugyanis mi épp menekültünk a zsaruk elől, és azt találtuk ki, hogy ő a nevelőnk, aki vállalja helyettünk a felelőséget. És persze egy gyönyörű lánnyal is összeismerkedtem, aki majdnem nálunk is alutt. De aztán minden megváltozott. Ugyanis Dávid kimondta a száján azt a szót, hogy Jéger, és a csajt otthagyva futottunk mind a bárpulhoz, pedig szegény már pont igent akart mondani. Ekkor a piától ellöktek a biztonságiak és a záróra felkáltással elkezdtek mindenkit kiterelni. Erre mindenki ideges lett, és Dávid odaszólt az egyiknek:"Megyek már te geci!!!". És ekkor kapott valamelyiktől egy pofont. Ennek ellenére vidáman bandukoltunk haza és úgy aludtunk, mint egy sörbe mártogatott kínai nercbunda.

A balatoni kiruccanásunk már szinte fesztiválként hömpölygött velünk, ezért is tagolom napokra az eseménylistát, hogy jobban követhető legyen az egész. Én július 20-án, kedden kapcsolódtam bele a bulisorozatba, egy nappal a töbiek után, ugyanis ekkor érkeztem meg Olaszországból. Este egyből átutaztam Balatongyörökre a Kunhoz, hogy onnan indítsuk el az egész banzájt, amit meg is tettünk, hiszen továbbvonatoztunk Keszthelyre. Igazából busszal mentünk, egyáltalán nem tudom miért hazudtam. Ott találkoztunk kedves barátainkkal és ez az utolsó dolog, amire emlékszem. Najó azért még nem, az már másnap történt. Itt még elötte összeismerkedtünk a szolnoki szuperhőssel, Orr Gáborral, igen ez az eredeti neve, igen láttam a személyijét, igen vicces... Összefoglalom gyorsan az általa elmondott információkat róla. Ő egy árva, félig német,félig zsidó skinhead, akit cigányok neveltek fel a segélyért, 16 éves korában kapott 2,5 milliót az államtól az őt ért sérelmekért, majd felkereste igazi anyját, aki végül lenyúlta az összes pénzét, majd apjához hasonlóan ő is öngyilkos lett. Azóta az utcán él. Ja és majdnem elfelejtettem, 9 éves korában szüzességi fogadalmat tett, de a nyóckerben árulta a testét.Na ezzel a gyerekkel lógtunk többek között. Na meg Lalival a partyarccal, KG-vel, aki az apját is eladná egy gumimatracért, és Danival  a legrészegebb, de legjobb szakáccsal. Szóval ott sem kell félteni a fiatalságot a teljes elkurvulásból, ott is vannak kibaszott nagy arc emberek(pont, mint mi) Az estét amúgy, mint mindegyik másikat a strandon töltöttük a diszkókban, táncoltunk, buzultunk és ittunk, ahogy csak tudtunk. Sajnos nem sok mindenre emlékszem az estéből, de az utolsó kép, ami megmaradt bennem, hogy Dani és mi, többiek éjjelnappalit keresünk, hogy ihassunk még és patkányok módjára kúszunk az alkohol után a sétálóutcában. Majd hirtelen elkezd ömleni a kezemből a vér, ezért megállunk egy szobor mellett, hogy lefotózzuk és röhögjünk rajta. Majd reggel felébredtem. Majd körbekérdezősködöm, hogy volt e még valami nagy sztori aznao, és ha megtudok valamit ti lesztek az elsők, akiknek szólok. Bár elsőkből lesznek az utolsók...

Újra rendelünk és még csak beutalóra vagy előzetes időpont egyeztetésre sincsen szükség. Ugyanis hosszas pihenőmről hazaértem és van miről írnom. Talán túl sok dolog is. Úgyhogy most az eddigieket bepótolandó jópár egyedi szart fogtok hallani, de az eddigiektől eltérően most tagolva lesznek, nem egybeömlesztve, viccesen megfogalmazva, külön bejegyzésekben. És meg ne sértődjetek, de ezeknek a változtatásoknak semmi köze hozzátok, vagy ahhoz, hogy senkit nem érdekel a blog, csupán nekem nem tetszett többé a szerkezete az egésznek, ezért gondoltam úgy, hogy valamennyire megújítom magamat ilyen téren. És nekem tetszeni fog, de sajnos ennél többet nem ígérhetek. Azért remélem még emlékeztek arra, hogy ki vagyok, és nem kell mindent előről felépítenem majd, de ha mégsem az sem baj, mert nem és kész. És elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy ismételten egy értelmetlen bejegyzést tartunk a szemünk előtt, amiben olyan fölösleges információk és hosszú körmondatok vannak, amelyek a kutyát sem érdeklik, nemhogy a gazdáját. Íme üdvözöllek a világomban, kedves idegen/ideges életforma, a legközelebbi viszontlátásra.

Kedves emberek, halak és madarak. És persze heni. Agyi kapacitás, fáradtság és nyaralás miatt most egy darabig nem lesz részemről új bejegyzés. Biztosan nagyon megrázott titeket a hír, ez van sajnálom. Attól még szerethettek, isteníthettek, maszturbálhattok a képemre, bár most rövid hajam van, szóval nem tudtok a jelenlegi alteregómra izgulni. Kivéve ha elképzeltek. Ne felejtsetek el nélkülem sem zenét hallgatni. Hát köszönöm a szíves figyelmeteket leléptem, viszlát, igyatok, egyetek, dugjatok, szaporodjatok.

Az a helyzet, hogy lassan kezdem felfogni, hogy mindössze 24 óra választ el Velencétől, ahol a kibaszott Green Day koncert vár ránk. És nem akármilyen koncert. Az európai túrné utolsó állomása és egyben július 4, az amerikai nemzeti ünnep napja. Ezt a kettőt összekombinálva a szokásos műsornél sokkal ótősebb produkcióra számíthatunk. És ez már előre eldobta az agyamat. Remegek és izzadok és kapkodom a levegőt, sőt még a torkom is fáj. Egyszóval teljesen kivagyok, de a gyönyörűségtől ám, nem mástól. Ebből kiindulva nem biztos, hogy túl fogom élni a koncertet, és ha ez történik, akkor olyan csodálatos végem lesz, amilyet csak egy ember kívánhat. De ha visszatérek a túloldalról, akkor majd megírom nektek az élményorgiát. Imádkozzatok a medvedisznóemberhez a lelkemért.

Már maga a tény is kislányos sikoltásra ösztönöz, hogy csupán 3 nap választ el a velencei Green Day koncerttől. De közben még álmodom is csudaszép dolgokról, így a kettőt összeadva józanul élem át a drogos víziókat, ami azért elég izgalmas. Csak ülök itt egymagamban dúdolm a Jesus of Suburbiát és olyan szépeket gondolok, hogy az csak úgy na. Egy lányról, aki egyszerűen elképesztő és aki talán a fejemben él ilyen tökéletesen, de lehet hogy természetétől fogva ilyen. Szóval ilyen túrákon járok, amikor unatkozom és az elkerülhetetlenül varázslatos jövőre gondolok. Mert be fog következni minden. Mert már minden eldőlt réges régen, amikor mi még nem éltünk. A medvedisznóember már akkor is irányította sorsunk, hogy istenként itélkezhessék a szegény emberek felett. És néha egész becsületesen dolgozik. Csak hát azért unatkozom, ezt az egyet orvosolni lehetne már végre. De amúgy köszönöm disznóbácsi, minden olyan színes és nedves.

Mindenki eltűnt egy szó nélkül. Én meg itt ülök magamban és nézem a nagy semmit. Emix, aki még akkor is be van jelentkezve msnre, ha alszik, vagy ha nyaral, már egy ideje nem mutatkozott. Dávid, aki majdnem minden nap felhív, és órákig beszélgetünk már szombat óta nem jelentkezett. Dani meg Balatonon van szinte egész nyáron. És mi a fasz maradt nekem? Az unalom. És az unalom az első lépés a visszaesés felé. Próbálok kitalálni valamilyen elfoglaltságot, de csak az agyamat basszák fel a hangok. Egyszóval már a rezet sem tudom baszni, mert az is elfogyott.

Végre elkezdtem érezni, hogy nyár van, hogy valami több, valami jobb, mint általában. Mindez még szombaton volt, de azóta most kerültem emberi állapotba, ami ismételten jellemzi, hogy mekkora buli volt. Már ebéd után találkoztam Dáviddal, hogy bemenyjünk Pestre és 3 hónapnyi tervezés után végre megnézzük a Vasember 2-t. Már a Héven megittunk fejenként 3 sört, aztán a Mcdonald'sban még kevertünk vbk-t. És az egész személyzet szó nélkül tűrte, hogy az asztalon vigyorogjon a borosüveg és folyamatosan töltögessük a poharunkba. Aztán innen loptunk még egy csúszásveszély táblát is, akkor már elég ittasak voltunk. Egyébként a film nem volt rossz, de jobbat vártam. Kezdjük ott, hogy a nagy hírveréssel szemben mindössze 2 kibaszott AC/DC szám szerepelt benne. Másrészről viccesebb volt, hogy Dávid átsétált a Miley Cyrus filmre és az első sorban elesett és nem kelt fel vagy 5 percig, miközben a közönség riadtan figyelte, hogy él a még. És ez csak egy a sok közül. És még csak ezek után mentünk pipázni, majd kocsmázni. Persze, hogy mégjobban berugtunk. És persze, hogy egy hajszálon múlott, hogy nem tartóztattak le. És nem tudom, hogy van ekkora kurva nagy szerencsénk, de sosem kapnak el, akármekkora faszságot csinálunk. Aztán a hazaút egy új műfaj volt, nem is szeretnék többet mesélni róla. Mindent egybevetve ez volt edig a nyár legnagyobb napja, de szerencsére már egy hét sem választ el a velencei Green day koncertől, úgyhogy sűlyos kontrázások várhatók. Addig is engem jelenleg utálnak az ufók által módosított agyú lányok, szóval neki kell futnom egy száguldozó rendőrjárműnek, hogy kiengeszteljem a drágákat. Szép etét nektek is!

EDDIG!! Ezzel a bíztató szóval folytathatnánk a címet. Most biztos az fogalmazódk meg bennetek, hogy akkor ezek szerint előtte való este elképzelhetetlen mennyiségű alkoholt ittam meg satöbbi. Én is ere tippelnék, de az a vicces, hogy nem a pia okozta nagy részben, hanem a drága öcsém. Aki hajnali ötkor kicsapta az ajtómat, amlyan szelíd jelzésként, hogy "itt vagyok!". Aztán számomra ismeretlen okokból bemászott mellém az ágyba, hogy ő itt alszik tovább. Egy faszt aludt. Úgy vergődött, mint egy epilepsziás. És elég sokáig játszotta ezt, de egészen addig nem volt erőm megszólalni,mígy el nem kezdte óvatosan pofozni az arcomat. Na ekkor művészien kinyögtem:"Miva?" Megtudtam, hogy járt nála a fogtündér az éjjel és egy kis zacskóban pénzt hagyott neki. Én ennek nagyon megörültem akkor fél 6 tájában és örömömben kitessékeltem a szobámból. De mire visszaaludtam volna, újra itt volt és nem hagyott nyugodni. Ezt a játékot még vagy háromszo elismételte, és legvégül eltört a poharamat. Azt a söröspoharat, amit nekem sikerült Párizsból hazahoznom repülőn, mindenféle attrocitás nélkül. Igazából mérges sem tudtam lenni rá, mert olyan szinten kómába zuhantam, hogy már semmi nem érdekelt. De amint felkeltem hányinger és szédülés fogott el és kurva szar közérzetem volt a délelött nagy részében. Na ugye, hogy nem is kell annyira sokat inni, hogy szar legyen a másnapod?

Mostanában olyan lassan telik az idő, gyanítom, legfőképpen az unalom miatt, hogy már azt sem tudom hol van a dolgok eleje és a vége. A szerdai napom is valami ilyesmi volt. Még délelött megnéztem az öcsémmel a Toy Story 3D-t és meg kell mondanom, nem sok élvezhető pillanatot nyújtott a dimenziók kiszélesedése. Amugy a film maga ötletes, vicces és szórakoztató volt, szóval arról egy rossz szót nem mondhatok. És valamikor egy messzi, messzi (Lionel Messi) galaxisban elérkezett az a pillanat, amikor este spontán felindulásból elmentem inni. De a két cselekvés között igencsak hosszú időközt véltem felfedezni, holott csupán pár óráról volt szó. Még szerencse, hogy ott volt egy lány, akivel szórakoztattuk egymást msnen, hogy mennyire szeretek én vele beszélgetni. Még amikor késő éjjel hazaértem is első gondolatom is az volt, hogy bekapcsolom a gépet, hátha elérhető. És most figyeljetek: nem csak elérhető volt, hanem ő írt rám, magától! Ez valamelyest menyugtatott az ivászat közben ért sérelmem után. Kezdjük a sztorit ott, hogy Emixel ketten lementünk városba inni, meg hülyülni. De hoszú idő óta az első szép napon csupa szar alak lepte el Szentendrét. De tényleg mocskosul féreg csapat. Azért ennek ellenére megnéztük a Németország-Ghána meccset és kurva nagyot kiabáltunk a döntő gólnál. És igazából a vetítés helyén, vagyis a Bohémiában voltak egyedül jó arc emberek az egész kibaszott városban, szóval ez volt az este csúcspontja. És ezek után jött a kedves, tetves büdös cigány patkány férge, aki minden indok nélkül elkezdett velünk kötekedni. Mi lovagiasan le sem szartuk, de erre a kis szutyok követett és pofázott. Már a hasonszőrü barátai is azt mondták rá, hogy egy fogyatékos fasz. Tudom, hogy szánalmas duma, de az a kurva nagy szerencséje a gyereknek, hogy nyugodt emberek vagyunk és nem volt semmi kedvünk verekedni. De innentől kezdve szar hangulat lett úrrá rajtunk, ami egészen addig a pillanatig kitartott nálam, amíg itthon be nem ültem a gép elé és vigasztaló szavakat nem kaptam. De mostmár így utólag leszarom, csak egy kis sajnálat van bennem, hogy mi ltt ebből a gyönyörű és szabad városból.

Hát hol is kezdjem. Először is szégyenlősen és kicsit elpirulva ismerem be nektek azt, amit ti is biztos észrevettetek már, mostanában nem igazán megy az írás. Bár abban sem vagyok biztos hogy annak elötte ment, de a lényeg, hogy most valamilyen okból kifolyólag nagyon nem jön az ihlet a jó bejegyzésekhez. Ennek elhárításán már gőzerővel dolgozom és remélem hamarosan tudok majd olyanokat alkotni, amiben mások is örömüket lelik. Kivéve azokat, akiket utálok, ők ne élvezzenek semmit, amiben a kezem benne van, így van a kesztyűmet sem adom kölcsön SOHA! Most aztán jól megkapta mindegyik kis szánalmas faszkalap. Na de a tárgyra visszatérve. Okot nem tudok mondani, talán valaki motanában túlzottan leköti a figyelmem, talán keveset alszom, talán nem iszom eleget. Vagy az is lehet, hogy a múzsa kecses szárnyával elfordult tőlem, hogy az arra érdemesebbeket szórakoztassa. Ezeken most lehet vitatkozni, de semmi nem változtat a tényen, hogy egy szar az egész. Lesz ez még így se, ahogy a mondás tartja, de én reménykedem benne, hogy előbb utóbb ujra teljes erőbedobással csinálhatom ezt.

Most jövök évzáróról, már rendesen benne vagyunk a nyárban éss ezeknek a tényeknek ellenére eléggé megáztam a hazafelé vezető úton. Ha lehet ilyet tenni, akkor idén még unalmasabb volt ez a szar, ráadásul a csapadék növekedése miatt a tornaterembe tömörült be az összes kis diák. Hát van ennél csodásabb? De túléltük mindannyian, és senki sem ájult el, ami azért kár, mert legalább valami kis izgalom lett volna. Körülbelül azzal az egy emberrel nem kommunkáltam, akivel előre megbeszéltük, hogy majd ott találkozunk, és ezt kibaszottul sajnálom. Helyette viszont hallgathattam az idióta osztálytársaimat, akiktől mindenféle elköszönés nélkül leléptem. És akárki akármit mond, megalázó volt, hogy kaptam egy könyvet a közösségért való tetteimért. ÉN! Aki utálom a közösség nagy részét és mindig azzal vádolnak, hogy leépítem a csapatszellemet. Ráadásul az a kurva könyv már meg is volt, ugyhogy otthagytam nekik a picsába. Amugy a tanulmányi eredményem körülbelül nulla befektetéssel és kibaszott mázlival hihetetlenül jó lett, bár egy dicsérő szót sem kaptam érte sehonnan, de igazából már ez sem érdekel. Nem vagyok szomorú, se nem elkeseredett, csak várok. És igazából nevetek és sokat. És éssel nem kezdünk mondatot. És ki nem szarja le? És ennyi volt mára a mai nap, majd holnap lesz tegnapi napvagy kedden tartjákmeg pénteket, még nem lehet tudni ebben a mai gazdasági helyzetben, hogy mihez kezd az emebriség addig.

Vasárnap volt a megbeszélt nap, hogy Dáviddal végre megnézzük a Vasember 2-t. Én olyan kurva másnapos voltam, hogy azt leírni nem tudom, mégis kezünkben egy sörrel zötykölődtünk a HÉVen és előre rápörögtünk az AC/DC-re. Aztán lezüllesztettük a mamutot és jó csajok után szaladgáltunk. Meg söröztünk a McDonald's-ban. Ezek a dolgok jutnak az eszünkbe, ha egy ilyen helyre kerülünk, sajnálom. Aztán amikor a jegypénztárhoz értünk, derült ki, hogy csak este játszák a filmet. Így hosszú tanakodás után a Ha/ver című film mellett döntöttünk. Én még ilyen beteg filmet nem láttam. Az első jelenete azt mutatja be, hogy egy szuperhősnek öltözött ember leugrik egy felhőkarcoló tetejéről. Az arrajárók bámulják és tapsolnak neki, aztán a gyerek egyszer csak becsapódik egy autóba és meghal. Ennyi, nincs tovább, kész vége. Hihetetlen. Aztán később egy 10 éves kislány tömeggyilkosságba kezd. És ehhez hasonló ínyenc dolgok alkotják a történet vázát. de akárhogyis nézzük, ez a film kurvajó. Kellően beteg, vicces és akciódús. Pont olyan, amilyennek lennie kell. Szóval egyáltalán nem bántuk meg. És végül egy uj barátot is szereztünk egy seprűnyél képében, aki mostantól ott lesz velünk a forgatásokon is, szóval nemsokára ti is megismerhetitek.