Egy hosszú nap
2010.06.24. 19:29
Mostanában olyan lassan telik az idő, gyanítom, legfőképpen az unalom miatt, hogy már azt sem tudom hol van a dolgok eleje és a vége. A szerdai napom is valami ilyesmi volt. Még délelött megnéztem az öcsémmel a Toy Story 3D-t és meg kell mondanom, nem sok élvezhető pillanatot nyújtott a dimenziók kiszélesedése. Amugy a film maga ötletes, vicces és szórakoztató volt, szóval arról egy rossz szót nem mondhatok. És valamikor egy messzi, messzi (Lionel Messi) galaxisban elérkezett az a pillanat, amikor este spontán felindulásból elmentem inni. De a két cselekvés között igencsak hosszú időközt véltem felfedezni, holott csupán pár óráról volt szó. Még szerencse, hogy ott volt egy lány, akivel szórakoztattuk egymást msnen, hogy mennyire szeretek én vele beszélgetni. Még amikor késő éjjel hazaértem is első gondolatom is az volt, hogy bekapcsolom a gépet, hátha elérhető. És most figyeljetek: nem csak elérhető volt, hanem ő írt rám, magától! Ez valamelyest menyugtatott az ivászat közben ért sérelmem után. Kezdjük a sztorit ott, hogy Emixel ketten lementünk városba inni, meg hülyülni. De hoszú idő óta az első szép napon csupa szar alak lepte el Szentendrét. De tényleg mocskosul féreg csapat. Azért ennek ellenére megnéztük a Németország-Ghána meccset és kurva nagyot kiabáltunk a döntő gólnál. És igazából a vetítés helyén, vagyis a Bohémiában voltak egyedül jó arc emberek az egész kibaszott városban, szóval ez volt az este csúcspontja. És ezek után jött a kedves, tetves büdös cigány patkány férge, aki minden indok nélkül elkezdett velünk kötekedni. Mi lovagiasan le sem szartuk, de erre a kis szutyok követett és pofázott. Már a hasonszőrü barátai is azt mondták rá, hogy egy fogyatékos fasz. Tudom, hogy szánalmas duma, de az a kurva nagy szerencséje a gyereknek, hogy nyugodt emberek vagyunk és nem volt semmi kedvünk verekedni. De innentől kezdve szar hangulat lett úrrá rajtunk, ami egészen addig a pillanatig kitartott nálam, amíg itthon be nem ültem a gép elé és vigasztaló szavakat nem kaptam. De mostmár így utólag leszarom, csak egy kis sajnálat van bennem, hogy mi ltt ebből a gyönyörű és szabad városból.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.