Most jövök évzáróról, már rendesen benne vagyunk a nyárban éss ezeknek a tényeknek ellenére eléggé megáztam a hazafelé vezető úton. Ha lehet ilyet tenni, akkor idén még unalmasabb volt ez a szar, ráadásul a csapadék növekedése miatt a tornaterembe tömörült be az összes kis diák. Hát van ennél csodásabb? De túléltük mindannyian, és senki sem ájult el, ami azért kár, mert legalább valami kis izgalom lett volna. Körülbelül azzal az egy emberrel nem kommunkáltam, akivel előre megbeszéltük, hogy majd ott találkozunk, és ezt kibaszottul sajnálom. Helyette viszont hallgathattam az idióta osztálytársaimat, akiktől mindenféle elköszönés nélkül leléptem. És akárki akármit mond, megalázó volt, hogy kaptam egy könyvet a közösségért való tetteimért. ÉN! Aki utálom a közösség nagy részét és mindig azzal vádolnak, hogy leépítem a csapatszellemet. Ráadásul az a kurva könyv már meg is volt, ugyhogy otthagytam nekik a picsába. Amugy a tanulmányi eredményem körülbelül nulla befektetéssel és kibaszott mázlival hihetetlenül jó lett, bár egy dicsérő szót sem kaptam érte sehonnan, de igazából már ez sem érdekel. Nem vagyok szomorú, se nem elkeseredett, csak várok. És igazából nevetek és sokat. És éssel nem kezdünk mondatot. És ki nem szarja le? És ennyi volt mára a mai nap, majd holnap lesz tegnapi napvagy kedden tartjákmeg pénteket, még nem lehet tudni ebben a mai gazdasági helyzetben, hogy mihez kezd az emebriség addig.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.