Az a helyzet, hogy lassan kezdem felfogni, hogy mindössze 24 óra választ el Velencétől, ahol a kibaszott Green Day koncert vár ránk. És nem akármilyen koncert. Az európai túrné utolsó állomása és egyben július 4, az amerikai nemzeti ünnep napja. Ezt a kettőt összekombinálva a szokásos műsornél sokkal ótősebb produkcióra számíthatunk. És ez már előre eldobta az agyamat. Remegek és izzadok és kapkodom a levegőt, sőt még a torkom is fáj. Egyszóval teljesen kivagyok, de a gyönyörűségtől ám, nem mástól. Ebből kiindulva nem biztos, hogy túl fogom élni a koncertet, és ha ez történik, akkor olyan csodálatos végem lesz, amilyet csak egy ember kívánhat. De ha visszatérek a túloldalról, akkor majd megírom nektek az élményorgiát. Imádkozzatok a medvedisznóemberhez a lelkemért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.