Az a nagy büdös helyzet, hogy mostanában egyre többen kérdezik tőlem, hogyan lehetséges, hogy mindenfajta humort nélkülözök és szánalmasabb vagyok mint egy vak és tolószékes kígyó. Elgondolkoztató téma, hát azt is teszem amit kikényszerítenek belőlem és előadom a történetem. Az egész ott indult, hogy én már csecsemőként is olyan ronda és elhagyatott voltam, hogy még azt a kevés energiát sem pazarolták rám, hogy ledobjanak a taigetoszról, vagy legalább a Kőhegyről. Ezért én abban a kosárban nőttem fel, amiben pólyás koromban kiraktak, bogarakat és egyébb felémténfergő lényeket fogyasztva. Ebből az is kiderül, hogy lettem még csúnyább, hiszen az időjárás sem télen sem a nyári hőségben nem kímélt engem. Járni is csak 12 éves koromban tanultam meg, amikor széttört alattam a kosár és mozgásra kényszerültem. Szóval az ember az örökös magányában nem nagyon tudja kifejleszteni magában a humorérzéket, hiszen még azt sem fogja fel, mi fán teremhet az. Ez egyből magyarázat arra, miért nem vagyok vicces. Arra a messzemenő kérdésre, hogy szánalmas hogyan lettem sajnos a mai napig nem tudom a választ, de szerintem már annak születtem, úgyhogy azért nem hibáztatható senki más csakis én és Isten. Remélem most már elfgtok fogadni olyan nyomoréknak, amilyen vagyok és én is mehetek diszkókba, nyomatom a partydrogokat és hordhatok 20ezres pólókat. Talán mostmár megtalálhatom a helyemet az igazi társadalomban a többi normális ember között és furcsa, már-már hisztérikus viselkedésem nem kelt többé feltűnést egyik hasonszőrű felebarátomban sem. Vigyázz világ, felébredtem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.