Életem egyik legrosszabb másnapossága
2010.06.24. 19:37
EDDIG!! Ezzel a bíztató szóval folytathatnánk a címet. Most biztos az fogalmazódk meg bennetek, hogy akkor ezek szerint előtte való este elképzelhetetlen mennyiségű alkoholt ittam meg satöbbi. Én is ere tippelnék, de az a vicces, hogy nem a pia okozta nagy részben, hanem a drága öcsém. Aki hajnali ötkor kicsapta az ajtómat, amlyan szelíd jelzésként, hogy "itt vagyok!". Aztán számomra ismeretlen okokból bemászott mellém az ágyba, hogy ő itt alszik tovább. Egy faszt aludt. Úgy vergődött, mint egy epilepsziás. És elég sokáig játszotta ezt, de egészen addig nem volt erőm megszólalni,mígy el nem kezdte óvatosan pofozni az arcomat. Na ekkor művészien kinyögtem:"Miva?" Megtudtam, hogy járt nála a fogtündér az éjjel és egy kis zacskóban pénzt hagyott neki. Én ennek nagyon megörültem akkor fél 6 tájában és örömömben kitessékeltem a szobámból. De mire visszaaludtam volna, újra itt volt és nem hagyott nyugodni. Ezt a játékot még vagy háromszo elismételte, és legvégül eltört a poharamat. Azt a söröspoharat, amit nekem sikerült Párizsból hazahoznom repülőn, mindenféle attrocitás nélkül. Igazából mérges sem tudtam lenni rá, mert olyan szinten kómába zuhantam, hogy már semmi nem érdekelt. De amint felkeltem hányinger és szédülés fogott el és kurva szar közérzetem volt a délelött nagy részében. Na ugye, hogy nem is kell annyira sokat inni, hogy szar legyen a másnapod?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.