Az ember manapság sokmindent eltűr csöndben, meglapulva, nem farkasnként visszatámadva valamilyen szebb jövőkép reményében. Eddig mi is ezt tettük, miközben végignéztük, hogyan rohad meg Szentendre közössége. Hiszen másnak nem tudom bemagyarázni, hogy mindenki eltűnt, nincs élet, minden bezárt. Régen illyenkor nyáron egy kedd este akkora buli volt, hogy a fejed leszakadt, mostmeg még az éjjelnappali is bezár délután. Ilyenkor azért csendesen magamban eltöprengek, hova tűnhettek az emberek, de választ még mindig nem kaptam. Ez a helyezt olyannyira kiborított engem és Emixet is, hogy valamikor 11 körül a maradék házipálinkát kortyolgatva hangosan veszekedtünk, majd alkudoztunk egy templomtoronnyal, hogy ha Isten tényleg olyan kibaszott mindenható, akkr hozzon ide két gyönyörű lányt egy rakat piával. Később már csak a piával is beértük volna, de válasz nem érkezett, úgyhogy ismételten megerősödött az elképzelésünk Jézusról és barátairól. De ez van, ilyen az élet. Nyeljünk egy nagyot, húzzuk meg a flaskát és hallgassunk. Vagy nem. Döntse el kinek nem inge az vegyen magára, mert amit arat, abból más korán kel, hogy meglelje az aranyat, ami addig sem ér, mint a jól felszántott takaró. Szép álmokat Pistike..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.