Elérkezett a nyári szünet első hétvévgje. Azt vártam, hogy ennek örömére mindenhol emberek százai fognak részegen csüngeni, de helyette pár ember fáradt arcal kortyolgatta a sörét és ennyi. Ennek örömére én nagyon berugtam és átmentem Emixékhez, folytatni az ivást. Ismét kurva jó hangulat fogadott odaát és az este vége felé Garonnét ittunk kísérőnek a whiskey mellé. Hogy haza hogyan jutottam az már kimaradt, de az este többi része poén volt. Most sajnos nem tudnék többet írni, mert nem voltak nagy és emlékezetes sztorik, nem keveredtünk balhéba, csak leültünk egy kőre és berugtunk. Tudom, nagyon elkeseredett és beteg módja ez a szórakozásnak, de sajnos ez van, nincs jobb.

Nem szeretem a szúnyogokat, mert csak ki  akarnak használni. Egyedül a vérem kell nekik és utána soha többet nem hívnak fel, engem meg mardoshat a bűntudat. Bár ebben a helyzetben az egyetlen hibáztatható alany az a kis zümmögő, hálátlan szörnyeteg. Pedig én annyira próbálkozok rendes és hűséges lenni. És ez már annyira megy, hogy csupán egyetlen lányra tudok gondolni lassan két hete. Lehet, hogy lassan kezdek felnőni? Vagy csak elpusztultak a hűtlenségért felelős agysejtjeim? Megtudhatjuk nyár végén, köszönöm kedves figyelmüket.

Nagy hír igaz? Ki gondolta volna pont Mexikóról. De mégis sikerült nekik. De ez nekünk csak annyiból érdekes, hogy a meccset nézni indultam Emix cimborámhoz és szerkesztőtársamhoz, de helyette Barátok köztös piaorgia lett belőle. Na jó azért ne túlozzunk, nem ittuk le magunkat a sárga földig, de azért ittunk rendesen és minőségileg sem lehetett kifogásunk a felhozatallal szemben. Hiszen Emix és Hajni, aki egyébként az egyik legjobb házigazda akinél valaha is voltam, egy egész hétig kettesben uralják a családi házat. És kurva sok alkohol bujkál abban a házban, ugyhogy ki is használtuk, söröztünk, ittunk Jack Denielst, a tequilához szereztünk citromot és sót, a végén még a garonnét is megittuk, bár az előbbiek után vízként hatott a töménysége. Na de kurva jól mulattunk, közben bömbölt a Nirvana, a meccs helyett Barátok köztöt néztünk meg dumálgattunk. És így a leszokás erős elhatározása után megtanultam cigit tölteni. Szóval, egy szó mint száz, de a száz az ezer és az ezer az pazar, vagyis hogyis mondják ezt latinul? Ja igen arra akartam kilyukadni, hogy egy kurvahangulatos este volt, nulla faszfejjel magad körül, családias hangulatban. Akarok még ilyen estéket, mert itt a bizonyíték rá, hogy működik, hiába panaszkodik mindenki.

Vége van. Majdnem 3 hónapra megszabadultunk minden testi és szellemi kíntól és végre az élet jó dolgaira koncentrálhatunk. Egy ekkora örömkitörést hogy máshogy lehetne megünnepelni, mint hogy Szentendre háromnegyede kiözönlik a Dunapartra és mindenki részegen fetreng. Nem nagy meglepetést közlök, ha elárulom,én is elmentem örjöngeni. És jó volt, mint mindig. Bár nagyon nem rugtam be, és bár nem tudtam beszélni azzal, akivel akartam, legalább láttam elég sokat és legalább olyan emberekkel voltam akiket szeretek. És persze azért volt alkohol is, csak már túl öreg medvék vagyunk ahhoz, hogy olyan könnyedén berugjunk. Ez abban is megnyilvánult, mármint karrierünk antik értéke, hogy többen is kétségbeesve jöttek oda hozzám, hogy nyissam ki nekik a borukat, mert ugy hallották profi vagyok ebben. Persze sajnos ez igaz, szóval nem telt fél percnél többe meglékelni őket. És ennél a ponnál jutottam oda, hogy it valami baj van. Nem akarok egy alkoholista csöves lenni. De ugyanakkor normális sem akarok lenni, szóval meg kell alálnom az aranyközéputat. Ez persze változással jár, belátom és elfogadom, mert tudom, hogy szükséges. Először is megpróbálok végleg leszokni a dohányzásról, megpróbálk sokkal kevesebbet inni, és az itt elvesztegetett energiákat inkább az EndreParkba befektetni, ami részemről a forgatások számának növekedését jelentené. Szóval így állok itt az esőben a nyári szünet első napján a nagy terveimmel, melyek szeptember elött semmiképpen nem valósulhatnak meg, de legalább megfogalmazódtak bennem. Addig is itt a nyár, még utoljára magamra veszem a régi gúnyát és ha elkezdenek hullani a levelek, talán már minden sokkal szebb lesz.

Igen, jól látod kedves cimborám, új rovat indul, amely a fejemből kipattant rövid, egymondatos gondolatokat tartalmazza, hogy egyikünknek se kelljen megeröltetnie magát, és még úgy is tűnjön, mind a ketten értelmesek vagyunk. Tehát az első nagyszerű idézet egyenesen tőlem a következő:

Rothadás az én művészetem!

Megint eltelt egy hétvége. És milyen mozgalmas is volt. Mindjárt elmondom a legnagyobb eseményt. Berugtam! Nagyon! És ennyi, vége, nincs tovább. Mármint nincs tovább számomra. A sejtjeim egyre jobban fogynak, a kezem egyre jobban remeg, viszont boldog vagyok. És néha bevillan a gondolat, lehet kicsit túllőttünk a célon? És egyből meg is magyarázom magamnak, hogy ez a kegyetlen elvárás, ami rám nehezedik, szóval nem tettem rosszat. Így felhajtok még egy korsóval és nevetek a sok hülyén. Mert ilyen állat vagyok, beszarás! Ennyi jár mostanra nektek, mert én mág mindig fáradt vagyok és fáj a testem, nomeg kínoz a meleg, ti meg amugy is rosszak vagytok, büntetést érdemeltek. Úgyhogy akármilyen fájdalmas fejet vágtok most magatokban, ez van, ezt kell szeretni. Végére egy vidám gondolat: Már csak a holnapi nap van hátra a tanévből, ami megnyugtató, szóval mégis csak van valami jó ebben a bejegyzésben.

Előre szólok, mert kedves vagyok, hogy ez a szám már az első meghallgatás után függőséget okoz. Nem bírod ki, hogy az elkövetkező napokban ne hallgasd meg olyan sokszor, amennyiszer csak tudod. Többszörösen tesztelt!!!

I love your skin oh so white
I love your touch cold as ice
And I love every single tear you cry
I just love the way you're losing your life

Oh my baby, how beautiful you are
Oh my darling, completely torn apart
You're gone with the sin, my baby
And beautiful you are
So gone with the sin, my darling

I adore the despair in your eyes
I worship your lips once red as wine
I crave for your scent sending shivers down my spine
I just love the way you're running out of life

Oh my baby, how beautiful you are
Oh my darling, completely torn apart
You're gone with the sin, my baby
And beautiful you are
So gone with the sin, my darling
 

Nem tudom mennyire tűnt fel bárkinek is, hogy mennyire kiaknázatlan, de annál jobb forrása a humornak a logika teljes, persze tudatos hiánya. Elég kevés ember fogja fel a benne rejlő fantáziát, mi mégis egyre gyakrabban alkalmazzuk. Ezért ebben a bejegyzésben most nem lesz sem logika, sem tartalom, csupán többszörösen összetett, gyakran értelmetlen mondatok. Gondolj nyugodtan a google fordítóra, beírsz egy angol mondatot és tartalmi-logikai kapcsolat nélkül, csupán szavak egymás mellé helyezésével kapod kézhez magyarul. Igazából magyar szavakból álló halandzsanyelven, ha egészen pontosak akarunk lenni. Szóval visszatérve mai témánkhoz, mostanában elég sokszor szerepel logikátlanul felépített mondat a társalgásainkban. Mint például amikor bemegy a nyúl a kocsmába és azt mondja:helló! De azért a vajas kereket se felejtsd el kovács farkas. Itt megszeretném szakítani műsorunkat, hogy egy szomorú tényt közöljek, ez az utolsó kép, ami a fiúkat ép állapotban ábrázolja....

Ha már ilyen nyiltan megérkezett a nyár, akkor miét ne tehetném meg minden gondolkodás nélkül, hogy kedden elmenyjek egy koncertre? A válasz az, hogy minden következmény nélkül megtehetem. Mondjuk az év többi szakaszában is így vagyunk ezzel, de akkor elötte törhetjük a fejünk egy darabig, hogy másnap kell e írni valamiből, vagy felbirunk e kelni olyan korán. Mostanra meg vagy felkelünk, vagy nem. Vagy bemegyünk, vagy nem.Már réges-régen nem érdekel a téma senkit. Így történt, hogy fogtuk magunkat kedden és bementünk Subscribe koncertre. A helyszín barátságos, a zenekar kibaszott jó, kell ezenkívül más csalogatás? Persze az úton megalapoztuk a koncert hangulatát a szokásos borral meg a sör körítéssel. Ezt csak fokozta, hogy végig első sorban voltunk és hogy a banda kibaszott energikusan nyomta a műsort, és hihetetlen hangulatot hoztak össze. Az énekes(a raszta, nem a kopasz) már az első vagy a második szám közben bemásszott a közönség közé és onnan tombolt ő is. Csak hab volt a tortára, hogy az utolsó számra a banda is becammogott a küzdőtér közepére és így testközelből lökték nekünk az ütemeket. Nem is fokoznám tovább a dolgot, szerintem már az is mindent elmond, ha annyit szólok,kurva jó buli volt. Most ha akarnék sem tudnák többet összedobni nektek, mert fáradt vagyok, várok, folyamatosan csak várok és emiatt egy kicsit lehangolt vagyok. Amugy minden rendben, ha már megkérdeztétek.

Mint ahogy címünk is mutatja, a mai témánk egy olyan hihetetlen esemény, ami minden megbotránkozás és hitetlenkedés ellenére igaz. Pontosan ma készült az első blogbejegyzés ezen a portálon! Igen bizony, már pontosan egy éves ez a szar. És mit értünk el? Nem sokat. Nem lettünk híresek, nem lettünk olvasottak,nem ettünk boldogabbak,sőt a problémáink sem oldódtak meg maguktól. De mindezek ellenére én akkor is kurvára élvezem, mert szeretek írni, meg unalmas napjaimon elfoglalhatom magamat. Szóval összefoglalva az egészet, értelmetlenül bár, de egy éve működik a blog. És mivel az első bejegyzés egy SajnosBatár koncertről szólt, az ünnepelt tortája mellett szóljon egy dal a szentendrei alterbetyároktól. És kívánok magamnak, mint főszerkesztőnek sok szép bejegyzést, és csak remélni tudjuk, hogy szerkeztőtársaim is aktivizálódnak majd egyszer.

Nyár van és sok a szabadidőnk. Ráadásul hétvégén ott az erős elvárás a világtól, hogy berugjunk. Most ennek azt a megoldását választottuk Danival, hogy ketten bementünk a ZP-be Mystery Gang koncerte. Bár csak egy számot hallgattunk végig, azt is az első sorban, mert alig voltak, aztán mentünk vissza inni inkább. De ezeknél sokkal érdekesebb, hogy milyen módon jutottunk be ide. Hiszen ugye bár nekünk kéne zöld kártya. De persze nekünk nincs olyan szar, minek is lenne, ujra bebizonyosodott mennyire felesleges. Nagyban feszítek a szekusoknak, amikor az egyik megszólal, hogy készítsd el az igazolványod. Erre halállazán megfordulok, a szemébe nézek és azt mondom neki:"Sorry, what?" Ő elkezd valamit makogni és mutatja, hogy menyjünk nyugodtan. Na ilyen agyhatalom a securityguard. Mondjuk nem is az elméjük miatt fizetik őket. Ahogy már említettem, a koncertből nem sokat hallottam vagy néztem, de mindezek helyett rendesen berugtam. Le is léptünk kilenc körül, és elindultunk még kocsmázni. Az lett belőle, hogy féléjfélre kiértünk Szentendrére, ahol lehívtuk Emixet és most jön az érzelmi csúcspont, ami egyben a tanulság is. Bemegyek a kisboltba, előveszem a pénztárcám, látom, hogy teljesen üres. Kutakodok, és egy használatlan vonaljegyre bukkanok. Felmutatom a nőnek, hogy ezért mit kaphatok. Annyit mondok, egy üveg borral távoztam az üzletből. Na ezt utánozza le akárki. Ez már a tömény alkoholista művészet, amire senki más nem képes, csak akinek szüksége van indulás elött még egy kortyra. Tudom, ezzel azt is bevallom, mennyire szánalmas vagyok, de mindezek ellenére csodálom is magam ezekért az elképesztően állat tettekért. Ezeket már csak lagymatag lelkizések követték, végül ugy döntöttem teleportal hazautazom. És miközben bandukoltam egymagamban, rámjött a kényszer, hogy felhívjak valakit telefonon. Persze kit hív fel az ember ilyenkor? Akire legtöbbet gondolt az este folyamán. Mondjuk a vonal másik végén nem örültek a hívásnak, ez a cselekedet erőt adott a hazaútra, így végül nem az utcapadkán aludtam, hanem az ágyamban. Reggel meg mikor felkeltem, anyám beállított egy kismacskával, ugyhogy így eléggé Másnaposok fílingje volt az ébredésnek.

Itt az év vége, a kölkök egyre jobban elkanászodnak, már nem tudja őket lekötni a jó öreg kopott padsor, kinn járnak a gondolataik a szabadban. Mondjuk ott esik az eső, ugyhogy maradjunk annyiban, hogy egy kocsmában járnak az álomszöveteik. Velünk sincs ez másképp, azzal az egy kis, apró jelentéktelen különbséggel, hogy nálunk az egész tanév ilyen. De azt hiszem, most tényleg rekordot döntöttünk. Méghozzá egy hatalmas negatív rekordot. Remélem lassan kezdesz kiváncsi lenni, mert tényleg nem rossz. Az történt ma, hogy a kémiatanár közölte velünk, hogy az osztály legutöbbi témazárójának átlaga 1,0. Nem viccelek, tényleg nem lett jobb jegy az egyesnél. Még a legeslegjobb dolgozat sem érte el a kettes alsó határát. Ez olyan szinten egyedi teljesítmény, hogy a tanár is úgy döntött, titokban tartja és kijavíthatjuk az egészet. Mi már az elején mondtuk neki, hogy adja meg a dolgozat kérdéseit, mert ugysem fogunk tanulni, magának kereste a bajt. Most dolgozhat duplán...

Géza:Azért jó volt, nem?

Zsófi: Mi?

Géza: A szexxxxxxx!!!!!!!!

Azért a Barátok közt eléggé perverz lett mostanában. Először András tangás jelenete majd a vad szexuális kalandok a házban. Ez már nem az a műsor, emitén elkezdtem nézni anno. Ez inkább hasonlít egy hangalámondásos nyolcvanasévekbeli német erotikus filmre, mint szappanoperára, de kár tagadni, kurvavicces. Szóval mi a konklúzió? Ne baszd meg a feleséged legjobb barátnőjét,amikor az almáspitét süt neked, miközben a Szeress most rosszfiúja fellép a színen és Attila nagy szarban van. Szó szerint. NÉZD MERT BUTÍT!!!!

Már az egyik poszt alkalmával egyik kedves rajongónk ( az egyetlen) megkért engem arra, hogy írjak egy kicsit a jövőbeli terveimről. Aztán ma Dáviddal is elgondolkoztunk azon, vajon megmarad e a barátságunk az iskola után is. Egyértelműen megszavaztuk hogy még jó hogy, egy kurva lakásban fogunk élni az egyetemi évek alatt. Aztán Emixtől is hallottam egy hihetetlen és vicces sztorit pont ma, ami a témába vág. Mielött belekezdenék magamba, nyitásként elmondanám a története. Főhősünk ma benézett az iskolába, amit egyébként igen ritkán tesz meg. És véletlenül beszélgetésbe keveredett egy igen egyszerű alakkal. Véletlenül felmerült beszédtémaként a munkavállalás. És cimboránk milyen választ kapott az együgyű mellékszereplőtől? "Börtönbe akarok menni, és beállni valamilyen bandába, ahol majd rajznolnak rám tetkókat" Igen, bennünk is felmerült a kérdés, de hosszas taglalás után kiderült, nem viccel a gyerek, tényleg ilyen ostoba. Most már jöhet az én kis lelki világom. Hát mit tervezek magammal? Egyenlőre az fogalmazódott meg bennem, hogy valami írással kapcsolatos dologból szeretnék megélni, mert bár nem értem miért, többen mondták, hogy van hozzá érzékem. És úgy tűnik máshoz nem nagyon van, így a lista leszűkült erre. Meg amugy is szeretek szavakat rakosgatni, mert lekötik a figyelmem, ha például nem tudok beszélni azzal a valakivel, akivel akarok, és itt nem akarok célozni senkire. Najó de akarok, de azért had legyen egy kis alkotói szabadságom. Visszatérve a témára, egyenlőre azt gondolom, jó lenne az ELTE-n továbbtanulni, de ez inkább tűnik álomnak, mint megvalósítható életcélnak. De megteszek érte minden tőlem telhetőt és kitudja, mit hoz a sors. Meg aztán ki tudja mi lesz még addig. Ennyit tudnék most nektek mondani erről, remélem kielégítettem kiváncsiságotokat. Ha nem meg kérdezzetek nyugodtan.

Egy kép Emixtől Emixnek, csak hogy Emix boldog legyen!
(EmiX boldog és szeretné tudni,hogy ki az a jóképű srác a bal oldalon...Heatlinek miért van ilyen "szexuális ragadozó" arca?Kun a bal kezével mit akar fogni???:D
KÖSZÖNTEM!)

Az egyik legeslegjobb barátom szintén a múlthéten ünnepelte a születésnapját, pontosabban vasárnap. És nem is akármelyiket, hanem egyenesen a 18.-at. És ez az illető nem más, mint Heatlie Dávid. A szülei szerveztek neki egy hiper-szupertitkos meglepetésbulit egy hajóra, ahol ott volt a szűk rokonság, valamint a legszűkebb baráti kör. Így kerültem én is a képbe. Meg rajtam kívül még Kun Dániel és persze Emix is, no meg a Cockers of Destiny tagjai. Szegény eleinte igen meg volt illetődve a sok ember láttán, szidta is a kurva anyámat hogyan tudtam titokban tartani. Egyébként a recept egyszerű, kb semmit nem tudtam a buliról. Na de aztán jöttek a piák és a hangulat is felengedett, mindenki zabált és ivott, aztán csak ivott. Volt minden, unplugged Cockers of Destiny, The Heatlies, és egy kis Neoton koncert is. De ami mégis a legjobb volt, az a mi kis privát bulink a hajó tetején. Mivel a hajó folyamatosan mozgott, vagyis körbe-körbe hajóztunk a Dunán, elég sok kalandban volt odafenn részünk. Jópár poharat eldobáltunk, jópár embert megaláztunk és persze ittunk, de kurvasokat. Ismétlem, ez a buli vasárnap volt. Ez azt is jelenti, hogy másnap nekem iskolába kellett mennem és kegyetlenül másnapos voltam. Mostanra kezdem kiheverni, de még mindig nem az igazi. Annyit még elmondanék, hogy mint minden nagyobb eseményről, innen is elhoztam egy poharat,méghozzá egy olyan pezsgőspoharat, amiben a Dávid egészségére felszolgált pezsgőt adták. Így az élményeken, a fejfájáson és a fényképeken kívül még egy emlékem maradt erről a kibaszott felejthetetlen estéről, ami méltó ünneplése volt egy ilyen ember nagykorúságának. És végül, de nem utolsó sorban ez az egész dolog segítségemre volt abban, hogy egy nagyon aranyos lányt megismerjek, aki ha nem is tökéletes, a Beatlest legalább szereti.

EndrePark fesztiválra fogva megeleptésbulit szerveztem magamnak születésnapom alkalmából. Akárhogyis nézzük, nem sokan akartak engemmegünnepelni. De azárt többen voltunk, mint számítottam, a hangulat is elég laza volt és még mindig be vagyok rugva egy kissé, úgyhogy az alkohol is rendesen végezte a dolgát. Most nem történtek olyan hatalmas poénok, nem keletkeztek legendák, mint az első eseményen, de gondoskodom róla, hogy nyáron legyen egy igazi hamisítatlan fesztivál, mindennl ami kell és mindenfajta hátsószándéktól mentesen. Persze ez csak akkor fog működni, ha más is segít a szervezésben, meg persze ha sokan eljönnek. Azoknak, akik ott voltak, azoknak nagyon szépen köszönöm, és remélem jót mulattak, mert én összességében igen. És megkaptam éleem legfurább születésnapi ajándékát, egy darab(Nem egy pár!) síbotot, ami elég furcsán nézett ki. És mindezt bármilyen előrejelzés, indoklás vagy akármi nélkül. Májusban! Köszönöm Domi:D Azt gondolom, ha most elkezdjük a dolgot és nem szarjuk le, akkor csinálhatunk egy baszott nagy bulit a nyár kihsználása érdekében, ugyhogy mindenkis egítségét kérem, hogy megvalósítsuk. (és minden haszon az enyém legyen muhahahahahah!!!)

Ma születtem. Bár 17 évvel ezelött, de ma. És ha megkérdezed, hogy tavaly mikor volt a születésnapom, akkor is azt fogom válaszolni, hogy ma születtem. Nem tehetek róla, így tanultam meg. De lényeg a lényeg, mától hivatalosan is 17 éves vagyok, habár 14 éves korom óta 18-nak állítom be magam.(persze csak az alkoholszerzés miatt) Lassan itt lenne az ideje, hogy összedobjak valami giccses önelemzést arról, hogy mit értem el eddig az életben, milyen céljaim vannak, és hogy min szeretnék változtatni. Tudjátok mit? Tegnap ugyanolyan voltam, mint holnap leszek. Szóval hagyjuk ezeket a közhelyes faszságokat. Inkább összefoglalom életem legjobb koncertjeit, hogy csorogjon a nyálatok. Vagy nem.

Guns N Roses 2006 05 31 BP Papp László Sportaréna

Sajnosbatár 2008 10 13 Szentendre Barlang

Marilyn Manson 2009 Volt Fesztivál

Tankcsapda 2009 Sziget Fesztivál

Faith no More 2009 Sziget Fesztivál

Offspring 2009 Sziget Fesztivál

Rammstein 2010 03 16

Metallica 2010 05 14

Mivel ma én vagyok a saját agyam központjában, ezért addig szeretném érezni az irigykedéseiteket, mégha nem is érdekel igazából, amíg anyámra rá nem jön a krónikus csuklás. Ja és majdnem elfelejtettem: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NEKEM!

Bár az évek alatt elég sokat változtam, voltam punk, Ns punk meg minden egyébb válfaj, még ma is azt érzem itt belül, hogy a rock n' rollon kívül semmilyen zaj nem melengetheti szívemet. Ma is valamilyen isteni súgallatból kifolyólag retró napot tartottam,ami nem tesz mást, mint amikor az ember non stop Led Zeppelint, Black Sabbathot, Iron Maident meg ilyen alapköveket hallgat. És kell ennél több? NEM! Amióta csak az eszemet tudom ez élteti a rothadó lelkemet, és szó sem lehet róla, elég rendesen végzi a munkáját. Még mindig vonz, még mindig bepörget és még mindig eldobja az agyamat, hogy utána értetlenül keressem órákig. Egyszóval köszönöm te elbaszottul tökéletes művészet, hogy odaadtad nekem ezt az eszméletlen kelléket, amely minden ködös pillanatban bevilágítja a szívem. Ma valamiért ilyen buzis szavakat használok, de ez is csak még egy ok arra, hogy mennyire elvarázsol a zene, de főleg ezek a hangok, amiket úgy neveznek hogy KIBEBASZOTT RAKKENDROLL!!!!!!!!!!!!!!

Tudom régóta nem írtam, de most igyekszem ezt bepótolni. Hiszen elég sok minden történt velem az elmúlt idószakban, mely dogokat a kifejezetten jó kategóriába sorolnék. Kezdjük ott, hogy kezd visszatérni a hétköznapi piálás régi és egyeteme szokása, méghozzá a rakenroll becsületes keretein belül. Ezt nem kell máshogy érteni csak ugy, hogy keddenként bejárok Dáviddal a Compromise of Destiny utódzenekarának a próbájára, mely egyenlőre a Cockers of Destiny munkanevet viseli. Mondanom sem kell, hogy van ereszelahajamat program rendesen. Mindegy az nekünk, hogy a HÉVen vagyunk, vagy a Westendben, esetleg a McDonald's-ban, mindehol káosz jár utánunk. És érdekes módon az emberek egyre jobban vevők a rendetlen humorunkra, mert egyre több vidám arcnéz vissza ránk egy-két csíntevés után. És ez jó, mert látszik, hogy nincs még minden elveszve, vannak még jó emberek. Olyan poénok keletkeztek mostanában, amit nem hogy nem tudok leírni de elmesélni sem tudom olyan formában ahogy megtörtént, tehát a kedves unatkozó és nyálcsorgató barátinknak üzenem, hogy lehet velünk tartani és átélni a legendát. Vagy persze meghalhatsz magányosan a macskáiddal is, de nem akarlak befolyásolni. Mellesleg a mai napon vagyok utoljára 16 éves, ami nem mást jelent, mint hogy holnap születtem, vagy holnap leszek 17 éves. Szép kor, büszke vagyok magamra, derék legány fejlődött ki belőlem. És ezen felül, csak hogy halmozzuk az élvezeteket,pénteken EndrePark Fesztivál vol3. ami a rossz idő esetén is meglesz tartva, legfeljebb felhőtlen kocsmatúrába torkollik. Egyszóval senki nem veszthet, higy így is ugyis berugunk, csak az alvás helyszíne nincs még eldöntve. Amugy ha nem kegyetlen az idő, akkor a Postás strandon lesz a buli sátrakkal, piával és egyébb programokkal. Természetesen alkoholt mindenki hozzon magával, így nem marad ki a móka legjavából sem. Most így egyenlőre ennyi, majd jelentkezem.

Nem tudom, hogy másnak is feltűnt e, vagy csak én érzékelem, de esik az eső. És elég sokat esik.Igazából kurva sokat esik, kurva sokáig, és elég hevesen. A Bükkös patak odáig fajult unalmában, hogy folyósat játszik. De komolyan mondom, lassan olyan széles, mint valami nagyobb vízfolyás. Ezen kívül az a legenda kering, hogy az özönvíz elmosott egy egész házat. Jobban mondva a földet mosta ki alóla, így az arrébbment. Ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy ekkora káoszt, mint ami most van, nagyon régóta nem okozott senki és semmi. Ezért természet, szeretném neked átadni az évtized szentendrei lázadója díjat a város alázatos polgárai és a szenvedő koboldok nevében. Köszönjük kemény munkádat, és reméljük, elmász túrnézni esetleg másfelé is. (Nem akarok tippeket adni, de Izrael eléggé sír érted....)

Mint biztosan mindenki tudja, tegnap este, vagyis május 14-én Budapesten lépett fel a világhírű Metallica zenekar, immáron ötödjére. Bár 11 évet kellett várni az előző koncertjük óta, és bár azon nem voltam ott, azt kell hogy mondjam, teljes mértékben megérte várakozni. Olyan kibaszott energiát kaptunk a képünkbe, hogy még így másnap reggel sem jutok szóhoz. Nemhiába a metál egyik leghíresebb és legkiemelkedőbb bandája közel 30 éve. És bár délután 5-től egészen fél 12-ig álltunk a Puskásban, nincs okom panaszra. És még az sem bánt már, hogy a két előzenekar mocskosul szar volt. Már az sem bánt, hogy a normál állóhelynek nem az első sorában voltam, hanem csak a másodikban. Az sem bánt, hogy hogy szanaszét vertek pogóban. Sőt az sem, hogy majdnem elpatkoltam kiszáradás következtében. Emberek, ez a kibaszott metál! Gyönyörű műsört kaptunk, és még többet. Az egyébként jó uj dalok mellett a legnagyobb régi slágereket is felelevenítették, köztük a legjobb a One volt, bár a többi is igencsak helytállt. De hogyne tenné, ez egy kurva jó zenekar, kurva jó zenével. De talán kezdjük ott, hogy egyszer csak kialszanak a fények, a kivetítőkön elindul a Jó, a rossz és a csúf című klasszikus temetői jelenete, alatta Ennio Morricone Extasy of goldja szól. És egyszer csak bejön Lars, feláll a dobokra, üvölt egyet és elszabadul a pokol. És így ment ez egészen a legvégig. Nem sok pihenést hagytak a rajongóknak, James még azt is megjegyezte a Sad but True után, hogy: "That's hard, maybe too hard". Hát a magyarok már csak ilyenek. És a koncert közepére a hering állapot is megszűnt, hiszen addigra az előrenyomakodás tervét átvette a boldog átszellemültség. És persze elmondták az összes közhelyet, amit ilyenkor ellehet. Sőt Lars még azt is megjegyezte, hogy nem állapot, hogy ilyen ritkán jönnek ide, ha mi bennevagyunk, akkor akár minden évben meglátogatnak minket. Persze mindenki tudja, hogy a fele sem igaz, de azért mindneki mosolyog, hiszen azért reményteljes gondolat, hátha megismételhetjük ezt a fergeteges bulit. Ha meg nem, akkor is örökre az agyamba vésődött ez az este, és életem legjobb emlékei dobozban fogom raktározni.

Akik facebookon kapcsolatban állnak velem, azok már tudták, hogy mára meg lett hírdetve egy nagyszabású kémiabuli. Mindez nem állt másból, mint egy "normál" kémia órából, pár doboz sörből, egy laptopról, hangos zenéről, kölyökpezsgőről, valamint roppant humoros partyképekből. Meg persze, a legfontosabb kellék maga a tanár, aki eről az egészről mit sem tudott. Legalábbis egy darabig. De aztán feltűnt neki a pezsgőbontás, meg a sörivás, nomeg a folyamatos fényképezgetés. De sebaj, ezzel csak emelkedett a hangulat. Így utólag csak annyit tudnék még hozzáfűzni, hogy ez volt az eddigi legjobb sulibuli, bár az iskolának, mint intézménynek a helyszínen kívül több szerepe nem volt benne. Ezenkívül még lenne pár fontosabb hír, ami megérdemli a betűépítést, szóval bekerül ebbe a bejegyzésbe téma hiánya miatt. Először is Vikinek rossz kedve van, mert beteg és valaki megbántotta. Ezért kérem, aki tudja itassa le, hogy ne gondoljon a hülyeségeire... Vagy próbálja meg felvidítani, bár az egyenlő a leitatással. Ezen esetben csak az első érvényes. Én viszont annál boldogabb vagyok, hisz holnap lesz a Metallca koncert! Fel tudod ezt fogni te rejtélyes ismertelen alak, aki olvasol? A kibaszott Metallica! Még mindig nem hiszem el, hogy ott leszek. Ja és még ilyen apróbetűs részben elköhögném, hogy fellép az idei Szigeten a Madness, szóval tessék készülődni emberek.

A cím nem arra utal, hogy az összes eddig bejegyzés hazugság volt, csupán azt szeretném szemléltetni vele, hogy a mostani történet nem az agyszüleményem. Bár nem is annyira hihetetlen, mint az eset történtekor gondoltam. És erre csak azt tudom mondani, hogy tréfás hely ez a világ, amiben mi itt élünk...

Tegnap este békésen sétáltam a házban a szobám felé. Elég hűvös volt, ezért egyenesen az ablakhoz ballagtam, hogy bezárjam azt. Előzményként említeném, hogy egy hatgenerációs "roma" família lakik a szobámmal szemközti házban. Az egyik kedves és természetesen teljesen tisztességes sukárgyerek idegesen üvoltözött telefonjába. A következő beszélgetés foszlányai szűrődtek be az ablakomon: " A jó kurva anyádat, levágom a nyakadat, meg az apádét is te rohadt kis geci! Rohadj meg, te tetves féreg..." stb, stb, stb. És igen, nem létezik cigánybűnözés, minden bizonnyal megint a rossz az aki rosszra gondol elv érvényesül. Talán a haverja rossz lottószámokat játszott meg, nem azokat, amiket kért. Vagy nem adta vissza Pistike a DVDt amit egy hónapja kölcsönkért. Több mint valószínű, hogy valamelyik fenntemlített indok, vagy tán rokona nekik, volt az, ami e beszélgetést kirobbantotta. És nem a bűnözés.