Bár sokan azt mondják szép vagyok és okos, ez csupán külsőség, egy álarc. Valójában én is olyan ember vagyok, mint mindenki más. Titokban félek, szeretek és szenvedek. N istenítsetek, titokban szánalmas is vagyok. És legbelül én is tudom, nem ész van bennem, hanem a balga vakszerencse támogatja ködös utamat. Most is csak arra gondolok, megint milyen művészi vagyok, mekkorát alkottam. De valójában csak annyi az igazság, hogy titokban szánalmas vagyok. Úgy viselkedek, mint a nagyok:Kurt vagy  Anthony, pedig a gitár fogását sem ismerem, a lábnyomuknak is nyomorék lennék. Titokban szánalmas vagyok. De egyben tudhatok is valamit, ha titkom ennyire rejtve maradhat, és azt mondják az emberek elhaladva mellettem: "Ez aztán a belevaló legény, bárcsak ilyen lennék én is!" vagy "Mily nemes lélek lakozhat e mosoly mögött". Nekik mondanám lelkem nemessége rohad, kukacok marják szánalmas szívemet. Talán ezért is sikerül titkomat fedve megőrizni, hiszen van bennem valami méreg, mely egész emberin viselkedtet. De nem változtat a tényen, hogy titokban szánalmas vagyok. Titokban alkoholista vagyok, s gyáva, mert félek attól, amitől más is. De félek attól is amitől már más nem, s ezzel még szánalmasabbá válok. De az emberek csak azt mondják, milyen helyes, milyen jó az illata. De én is szoktam fingani. Én is szoktam sírni(nemigaz) és én is szeretnék másmilyen lenni. De nincs mit tenni, titokban szánalmas vagyok, ne istenítsetek, mert ti is azzá váltok. És végül de nem utolsó sorban legyetek boldogok, mert október 4-én hazánkban lép fel a metál apja, Ozzy Osbourne. Őt isteníthetitek, ő megérdemli.

Ugye, mint ahogy a reklámok már kinyilvánították számotokra, pénteken ismét az Emergenza tehetségkutató keretében koncertezett a Compromise of Destiny, vagyis inkább annak is egy alternatív változata. Mivel a banda az énekes nélkül lépett fel. De ahogy a mondás is tartja, a kevesebb néha több. A közönség és az egyértelmű hangulat si erre utalt. Hihetetlen volt az a színpadi élénkség és a vidám energia ami belőlük áradt. És itt jelenteném ki, hogy szerencséd van kedves idegen, hiszen az a pletyka röppent fel, hogy a fellépés felkerül egy DVDre, amit meg lehet venni, kölcsön lehet kérni és terjeszteni. Persze a korongra majd felkerülnek egyébb extrák is a zenén kívül, pl interjók, rajongók és mindenféle nagy humor. Amúgy nem mellékesen kúrvára bebasztam, ami emelte az este színvonalát. Ezen csak javított az, hogy kibasztak minket egy hegymászó klubból, kergettek a rendőrök, belénk kötöttek a cigányok és hogy seggbeharapott a Vivi. Megint. Ja meg a drága Viki viccesnek tartotta, hogy amint meglát megüt. Tudom, hogy ezzel az egyértelmű vonzalmát akarta kifejezni, de ez már a 21.század (annak is a vége, ha hihetünk 2012-nek), nőjjünk már fel. Remlem ez a rövid ízelítő eléggé képes szemléltetni, milyen hangulat uralkodott a bulin. Ferge.várdki.TEGES! És mielött bárki félreérteni, az előbbi felsorolás sünökről meg egyébb állatfajtáktól nem a rossz élmények listáját gazdagítja, hanem a "bazdmeg az mekkora volt"-ét. Szóval így harmadnaposan ennyit tudnék mondani a világ egyik legőszintébb pánkrokk zenekarjának hétvégi előadásáról és annak mókás következményeiről.

A hétvégén három ünnep halmozódott fel, a ballagás, a majális és az anyák napja. Számunkra mind közül Takács szülinapi bulija a legérdekesebb. Ja igen, azt nem is említettem az előbbi listámon. Ezek szerint négy dolog is felhalmozódott. Milyen is volt a buli? Hát azt a cím elárulja. Ferge.........teges!!! Mondhatni az év bulija. Elég kezdetnek annyi, hogy a szombati nap folyamán legalább háromszor rugtam be egymás után, ugyanis kétszer is kihánytam a megivott mennyiséget, ezzel kijózanítva magamat. És persze egy buliban mi mást lehet tenni, ha az ember józan? Berug. Esetünkben újra. Program hiányában én már öt órára odaérkeztem, amikor is még alig voltak ott emberek. Pár óra és felejthetetlen mennyiségű alkohol után minden fontosabb barátom feltűnt a terepen: Kún, Dávid és egyszer csak váratlanul Emix is felbukkant. Annyi minden humoros és cseppet sem elhanyagolható eset történt, hogy nem is tudom hol kezdhetném a felsorolást. Inkább gyorsan összefoglalnám a legfőbbeket: valaki lepisált a tetőről, egyenesen az emberekre, Csabáék átmásztak a szomszéd házának a tetejére és ott puruttyáskodtak, buzulás az alvókkal és sorolhatnám még tovább és tovább és tovább. De nem teszem, mert az egésznek semmi értelme, ha az ember nem volt ott és nem élt át az egészet jómaga is. A többit meg majd megkapjátok a képeken, amit remélhetőleg hamarosan feltöltenek. Addig is kérdezősködjetek a parti résztvevőinél a további részletekről.

Ma kedd van. Ezt onnan lehet például tudni, hogy tegnap hétfő volt, ebből kifolyólag holnap szerda lesz. Ez tény, aki ezt cáfolni akarja, az egyszerűen hülye. Bár sokakban felmerül a kérdés, mi van ha az egyház valóban átugrott 300 évet, akkor ma nem is kedd van? Ezen hárdkór gondolkodóknak üzenem, hogy de, ma minden kétséget kizárólag kedd van. És mi történik egy apró endreparkal kedden? Hát persze, hogy sokat nevet. Ezért röhögtem magam ma hülyére, amihez persze jó poénok is kellettek. Sajnos ezekhez meg gyakran kell egy szenvedő alany is, de az meg már nem az én problémám. Mellesleg én is, mint mindenki, szoktam humor tárgya lenni, úgyhogy cseppet sem érzek bűntudatot, amikor valaki mással teszem ezt meg. Ezen felül keményen árulom a Compromise of Destiny koncertre a jegyeket. Valamint ha már kedd van, és ez teljesen biztos, boldog születésnapot kívánnék Takinak, aki egyébként társszerkesztője az oldalnak, bár félévente dob fel egy cikket. Jó esetben. Valamint szeretném megragadni az alkalmat, hogy küldjek egy kiadós lórugást minden kedves ismerősömnek, valamint Kovács Marikának Tiszasajtosra, Hugó Eriknek Böszölybasznádra és végül de nem utolsó sorban Károlykának a nyolcadik kerületbe hetedik születésnapja alkalmából...

Mint már korábban említettem, szombaton ünnepeltük meg Vivi 17. születésnapját. És röviden bevezetésnek annyit mondanék, hogy bűr délután van, még mindig baszott másnapos vagyok. Ezzel most elárultam azt, hogy berugtam, amiből következik, hogy jó volt a buli, amiből következik, hogy elétek fognak tárulni a humoros részletek. De mivel ti ezt várjátok el, ezért én ezt nem teszem meg. Na jó talán elhintek egy két morzsát nektek... Hosszú idő után végre újra beindult a szentendrei élet, melynek a legfeltűnőbb előfutára az volt, hogy szombat délután egész szép kis kopasz/kopasz-párti társaság verődött össze és jó hangulatban a Laci köré gyűlve söröztünk és dumálgattunk. Meg persze egy doboz sörért átszeltük az egész várost, de a hangulatért természetesen megérte. De aztán kezdődött a buli, úgyhogy felcserélődött a vendégsereg. Elég vegyes brigád verődött össze, de vitathatatlan hogy jó társaság volt. Aztán röviden a nagyobb poénok következnek. Medvecki Ilona hasonmását lájkolják a kocsi csomagtartójánál, metállackó egy baszott nagy lábossal szaladgál, valaki esküvői jókivánságokat gyűjt a korzón(egy kettő a mi kivánságainkból:egyszer minden elmúlik, sok sikert, jó válást...) és még órákon át sorolhatnám őket, de ennyi elég is lesz, mert a fejem hasogat, így érthető miért nincs nagy hajlam bennem az íráshoz.

Hogy is szól a dal? We wish you a merry xmass, we wish you a merry xmass and a happy new year. Ezzel a kedves dallal szeretnék nagyon boldog születésnapot kivánni az egyik legkedvesebb pajtásunknak, Klement Vivinek. Isten éltessen legalább addig, amíg majd tudlak basztatn amikor te már negyven éves leszel én meg a 39 végén fogok járni. És persze még sokkal tovább. Egyszóval:NAGYON NAGYON BOLDOG 17. SZÜLETÉSNAPOT VIVI!!!

Hát az életem csendesen folyik medrében, nincsenek holtágak, sem mellékutak, csupán a rövid és egyenes szakasz. Ez nem azt jelenti, hogy rossz, csak hogy kibaszottul nem történik velem semmi figyelemre méltó. Vagyis lenne egy dolog, amit talán érdemes megemlíteni. Eléggé kínos helyzetbe kerültem, tudjátok, a "pasim van, össze vagyok zavarodva, mit érzel irántam..." szarság. Nem is lenne nagyszám a dolog, hiszen elég gyakran előfordul ez az emberekkel, csak hirtelen, váratlan és majdnem alaptalan volt. Bár igaz, hogy csak majdnem. Röviden ennyit tudnék mondani nektek így csütörtök délután. Mellesleg szombaton lesz Vivi születésnapja, amit a városban meg is ünneplünk. Aki érintett a dologban az kurvára jöjjön el, aki meg nem, az is jöhet ha akar. És természetesen ne feledjétek a május 7-i Compromise of Destiny koncertet, mert ha nem jöttök egy panda meghal. Ugye senki sem szeretné ezt?

Kieg.:Ezt a "panda bocst" fogjuk kivégezni a panda annya szeme elött!!!
 Megvetted már a jegyeket???!!!

Nnánánáná life is life... Hol is tartottam? Ja még el sem kezdtem írni. Szóval. Bár sajnos meghalt a jó öreg Magdi néni, de a lemenpáj tovább él, és a pletykák is szintúgy. A legújabb darabja ennek a kommunikáció olynemes formájának éppen ma röppent fel és a legtöbbel elentétben eléggé kellemes. Ugyanis mnt korábban írtam, a Compromise of Destiny zenekar részt vett az Emergenza tehetségkutatóü versenyen körülbelül 2 hónapja. És nem jutottak tovább. De ma a szervező, bizonyos Sebastian, felhívta a tagokat, hogy hiba történt, mégis zenélhetnek a következő fordulóban. Mi következik ebből? Az hogy a COD a világ egyik legeredetibb és legőrültebb zenekara (a Pest megyei régióban). Lényeg a lényeg, a fellépés május 7-án lesz Budapesten, a Vörös Yukban,szóval tedd magad szabadá, gyere el, bassz be és szavazz ránk. Jegyek kaphatóak az összes nagyobb jegyirodában, de főleg Krissznél, valamint a zenekar tagjainál, előrendelés esetén nálam is.

Hát hol is lehetne elkezdeni ezt a témát. Hát próbáljuk meg annál a résznél, hogy miért gondlja sok ember azt, hogy a Green Day egy gagyi tinirockbanda. Holott a zenekar már 1986 óta aktív a zenei színtéren. Na de miért is lehet ez az ellenszenv. Valószínűleg a hangzásvilágából adódhat, hiszen ha nem figyelünk oda a dalszövegekre gyakran tinglitangli zarnak tűnhet a dolog. Na de ha a méllyére tekintünk mindennek, akkor meghallhatjuk Billie Joe frappáns és néha elképesztően szívbemarkoló, máskor meg röhögőgörcsöt okozó dalszövegeit. Mert a Green Day nem ám csupa szemfényvesztés és pénzhajhászás. A Gree Day azon kevés zenekarok egyike, akit Kurt Cobain felkért, hogy legyen a Nirvana előzenekara. És ez szerintem a világ egyik legnagyobb elismerése. Ezen kívül a zenekar közösen zenélt a U2-val is. És még csak most kezdődik a lista. Na látod már Réka? Vagy folytassam?:D Persze hogy folytatom, hiszen most jön a leglényegesebb. Hiszen a banda megcsinálta mindenidők talán legzseniálisabb konceptalbumát, az American idiotot. Ami szintén sokak számára csak a címadó dalból áll, de közlöm, az és a Wake me up when September ends az egyetlen szám, ami nem kapcsolódik az albumon felvázolt törénethez, bár az előbbi kellően elővezeti azt. Ugyanis ez a lemez nem másról szól, mint egy elkeseredett szerelemről St Jimmy és Whatsername nevezetű illetők között. És nem ám a ratyi emopoprock szarságból kiindulva. Kezdjük rögtön a Jesus of Suburbia című 9 perces számmal. Igen jól olvastad/hallottad ez egy 9 perces nóta. Vajon egy szar zenekar képes lenne ilyen hosszú számot csinálni? Hát kétlem. De nem elég megírni, meg kell tölteni kellő érzelemmel. És nekik sikerült. Ennyi idő alatt az érzelmek olyan széles skáláját jelenítik meg és annyira elragadóan, hogy ez egyszerűen egyedülálló a zeneiparban. És ugyanez igaz a művet epikailag lezáró szintén 9 perces Homecomingra is. Aztán még meg sem említettem azt, hogy mekkora koncerteket adnak, valamint példának adnám számodra azt a jelenetet, amikor az énekes Billie Joe egy hatalmas tömeg elött a földre vet magát és a színpadot erőszakolva elkezdi énekelni/a közönséggel énekeltetni az Always look on the bright side of life kezdetű Monty Pythn dalt, miközbene egy korona ékeskedik a fején, majd miután ezzel végeztek, a banda velekezd a King for a day nevezetű számukba. De nem is tömjénezem tovább, mert kezd buzisba áthajlani a rajongás, ezlrt inkább hagyom, hogy a zenekar beszéljen helyettem. Remélem most márt te is érted/érzed Réka:D

Pedig én igazán szeretem az esőt. De nem ezt a buzis csepegést, hanem a nagy vihart a villámokkal, meg az egyébb körülményekkel. Valamiért lenyugtat a vad kopogás meg a fényhatás, ami állítólag azért van, mert amikor születtem, szintén egy ilyen vihar tombolt. De a lényeg, hogy most már elegem van ebből. És abból is elegem van, hogy két napja nem tudtam beszélni és találkozni azzal az egyetlen emberrel, akivel kurvára szeretnék most lenni. Tudom ez van:life tastes aids. De akkor is had legyek már néha felháborodva. Amugy sérelmeimet félretéve, ma ritka jó napom volt. Nem tudom, mikor röhögtem utoljára ennyit. Vegyük például az esetet, amikor a kémia tanár leküldött valakit krétárt. Erre felugrunk négyen és mielött megszólalhatna, kiviharzunk a teremből. Mikor visszatérünk, mindannyiunk keze tele krétákkal. De! De amikor már adnám a kezébe "véletlenül" elesek, a többiek meg át rajtam, így a tanár szeme láttára törtünk össze vagy 20 krétát, és basztuk el az óra jó részét. Vagy amikor Dávid kapott egy titkos rajongójától egy csokit. Mindenki kunyerálni akart, hogy nekem add és stb. Erre ő fogja, kibontja és teljesen "véletlenül" beledobja az egészet a kukába. Na ennyire hárdkór volt a mai nap. És még a biológia órai röhögőrohamot meg sem említettem, meg amikor szünetben teljes erővel hátba rugott Dávid, miközben a hátamra akart ugrani. De hogy mégsem legyen minden tökéletes, várakoznom kellett az esőben, mert másféleképpen az élet gyönyörű lenne. És hát ki akar egy elcsépelt közhelyben élni?

Ui: aki még nem ismerné a banán hatalmát annak itt egy kis videó:

Remélem nagyon vigyáztok a tündérekre, mióta megtudtátok az igazságot róluk. De ez a bejegyzés most nem róluk hivatott szólni. Hanem rólam, mint a legtöbb közönybe ütköző írásom ezen a lapon. De szarok a kritikára, akkor is leírom amit gondolok, amikor úgy gondolom, hogy van rá kedvem. És most ahhoz van kedvem, hogy elmeséljem nektek a kisérettségi végkimenetelét. Ugyanis ma adták át "ünnepélyes" keretek között ( egy öreg faszi fél órán át beszélt, míg mindenki bealudt) a vizsga eredményét tartalmazó okmányokat. Az előbb említett ember a beszéde közben tett egy ilyen megszólalást:"Két kitűnőnk is lett, Varga Donát és Papp Kristóf." Na itt kb annyi reakcióm volt h WTF. Mondták, hogy jó voltam, de ilyenre nem számítottam. Nem mondom tanultam, de azért nem feszített meg a nagy tudásvágy, nem szenvedtem álmatlanul, semmi ilyesmi. Szóval rajzfilmes közhelyekkel élve körülbelül leesett az állam, mint a prérifarkasnak látván a gyors és rafinált kengyelfutó gyalogkakukkot. Mondjuk én nem robbantam fel miközben üldöztem ezt a mesebeli faszkalapot, de ahogy kimondták a nevem Dávid barátom kedvesen teljes erőből bokán rugott, és a nap hátralevőrészében állhattam a gonosz tekinteteket, valamint a beszólásokat. Na ezek után nem játszom el, hogy én voltam a szenvedő alany, hisz inkább a többiek mondhatóak annak jelen helyzetben, de gondoltam már megemlítem ezt is, had legyen hosszú szöveg végre. Mellesleg ha valakit érdekelne mi van velem mostanában, akkor csak annyit mondhatok, kergetem Amerikát, s remélem hamarosan sikerül is elkapnom. Mert már a loholás is több örömet vitt a kurva hétköznapjaimba, mint a legtöbb dolog, bár elég unalmas naphosszat a facebook elött ülni és várni, de akkor is. A lényeg, hogy akarom, szeretném, vágyom rá, és szükségem van mindezekre.

Köztudott, hogy akárhányszor valaki kimondja: Nem léteznek tündérek!, meghal egy ezek közül a nemes lények közül. Mert tündérek igenis léteznek. Csak Pán Péter kirúgta őket, így most télen a Télapónak segítenek, tavasszal meg a Húsvéti nyuszinak. Szóval tessék mellőzni azt a bizonyos mondatot, mivel a drága lényeg példányszáma az emberi gonoszság miatt egyre fogy. Ás ha minden tündér kipusztul, akkor a világban elképzelhetetlen folyamatok zajlanakmajd le...

Ma állítólag mindannyian megváltatunk. Állítólag holnap új nap alatt kelhetünk fel. Csak nem tudom, mennyire lesz más az egész, ha az MSZP csapdából beleesünk a Fidesz kútjába. Véleményem szerint eból a sajnálatos körforgásból nincs instant kiút, nem lehet egy nap alatt felépíteni, amit évek munkája alatt leromboltak. Ezért is mondom azt, hogy aki tud és teheti, menyjen el szavazni a Jobbikra, hogy ha nem is jön el a várva várt nyugalom az országnak, legalább kezdjünk meg egy folyamatot. Mert csak így lehet előrébb jutni, szépen lassan araszolva vissza a történelem létráján a megérdemelt helyünkre. Sajnos ahhoz túl nagy a seb, hogy egyik pillanatról a másikra megerősedhessünk. De mindannyian tehetünk ellene, hogy a helyzet romoljon. És ha ez megtörtént, akkor kezdődhet az aprólékos kikúrálása a nemzetünk problémájának. Na nem akarok most itt politizálni, de hát ez az a pillanat, amelyik megköveteli a véleménynyílvánítást. Hát élek is a lehetőséggel: Győzzön a Jobbik!

Már nagyon itt volt az ideje, de ma végre megtörtént. Vége lett a kurva kisérettséginek. És ráadásul azt mondták a tanárok, hogy jól sikerült nekem. De ami a legeslegfontosabb az az, hogy ma este rengetegen csapunk egy hatalmas bulit, hogy ezt megünnepeljük. Ja és a tajrészegség nem elvárás, hanem alapkövetelmény. Ha esetleg valaki csatlakozna, akkor a Postáson lesz a nép elméletileg. Ha nem akkor te tudod, annyi biztos én ma jól fogom érezni magam...

A mai nap több szempontból is érdekes a blog és ezáltal a ti számotokra. Kezdjük az elsővel. Ma volt a kisérettségi írásbeli része, ami 3 óra non stop matek és mégegyszer ennyi történelem írását jelenti. Most így elsőre durvának hangzik, de egy vicc az egész. Egy hatalmas nagy kamu. Mindenki beszélgetett, poénkodtunk és le se szartuk az egészet. Meg amúgy ha az ember egyszer átolvassa a megadott tételeket, akkor már a hármasa legalább megvan. Ezért nem értem, hogy az emberek 80%-a miért parázott már hónapok óta. Én teljesen lazán vettem az egészet. Előző este is stressz helyett bontottam egy sört és megnéztem a Barátok köztöt. Ma meg a két írásbeli között kimentünk hülyülni a korzóra. Szóval ennyit a nagy szarakodásokról. A második dolog, hogy új fejléce van a blognak, ami nem feltétlenül jó, de kétségkívül jobb, mint az előző. És végül de nem utolsó sorban a lenagyobb és legjobban várt hír: elkészült az Unatkoztam és unatkoztunk 2 című videó,melynek fő témája a Másnaposok végén látható képek újraelevenítése, lefordítása szentendrei nyelvre. Érdemes megnézni, mert amellett, hogy én azt mondtam, szórakoztató, vicces és kurva jók az effektek benne. Szóval most így ennyit, remélemértékelitek az erőlködéseimet, és egyszer majd valaki kommenteni is fog. Ez alól vannak kivételek, ismerj magadra, ha nem sikerült akkor két perced van, hogy kommentelj, vagy nem lesz többé olyan finom a palacsinta...

A baráti körömben ismét felütötte a fejét a megcsalás gondolatának a szikrája. És ez már nem először fordult elő. Ezért is gondoltam úgy, teljesen egyedük, nem valamiféle nyomás hatására, hogy leírom ide a véleményemet, háthasegíteni tudok vele másoknak. Úristen! Én segíteni akarok másoknak. Micsoda szörnyeteg lett belőlem. Na de ezt most hanyagoljuk, majd egy másik bejegyzésben kielemzem önmagam. Most a fő téma a megcsalás és a következményei. Ugyebár mi kéztethet valakit erre az útra. Boldogtalan kapcsolat, kaland, régi érzelmek felhevülése. Bizonyos helyzetekben megérthető de akkor sem találom helyesnek. Legalábbis nekem soha nem volt szívem megcsalni egy lányt, még a nehezebb időszakkban sem, pedig lett volna rá lehetőségem. Aztán el ne felejtsük. hogy vanna olyan tényezők, melyek megengedik a megcsalást, és felmentenek a bűnösség alól: ha a nem ugyanaz a körzetszámotok, vagy ha valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt álsz. De ez sem változtat azona tényen, hogy megbántod és megalázod vele azt, akit állítólag szeretsz. Összegezve az álláspontomat. Vannak olyan helyzetek, amikor megbocsátható a dolog, de vitathatatlan tény, hogy egy szemét és megalázó dolog a másikkal szemben, és ha igazán szereted a társadat, akkor még csak a gyanú közelébe sem keveredsz. Röviden ezek voltak egy retardált illemtanácsai. Jóétvágyat minden mormotának...

Közeleg a kisérettségi. Mindenki izgul, alig alszik és tanul. És én? Én alszom rendesen és még arra is képes vagyok időt szakítani, hogy elmenyjek a Barlangba koncertre és berugjak. Persze nem mondom, hogy nem tanulok mellette, de nem viszem túlzásba az egészet. Na szóval maga a tárgy. tegnap este szokatlan mód a Kun hívott fel, hogy nem megyek e le. Mondtam, hogy a faszom tele van az egésszel, megyek le és iszunk. Csak hogy az egész város kihalt volt. Mondjuk engem ez sem gátolt meg az ivásban, de mentségemre szolgáljon, hamarosan ismerősök szétszórt csapataiba ütköztünk. Nemsokára azt is megtudtuk, hogy a barlangban lesznek valamilyen koncertek is. Jobb dolgom nem lévén bementem. Már a kapunál három lány ugrott visítva a nyakamba. Innentől kezdve nem volt kérdéses, hogy be kell mennem. Bár minden pénzem ráment, nem bánom, hiszen egy egész jó este keveredett ki belőle. A zenekarok jók voltak, a hangulat is elment, és ittam is, szóval kifogásom nem lehet. Bár a további lánytársaságot hiányoltam, de az alkohol kárpótol mindenért. Legalábbis átmenetlieg. Most így nem tudnék többet elmondani a tegnap estéről, hiszen oltárian nagy poénok és hihetetlen kalandok nem voltak, csak szimpla buli és lazulás. de hát az is kell néha nem igaz?

Ma tudtam meg, hogy megszűnik a kultuszstátuszú Mónika show, mely sok-sok éve ad humorforrást rengeteg komikusnak, valamint tanulságos, egyben mulattatóperceket a fiataloknak. Hiszen milyen gyakran láthatsz főműsoridőben majmokat ruhában? Nekem akárki akármit mond, többet lehetett belőle tanulni, mint a legtöbb ismeretterjesztő filmből. És a rasszizmus megerősítésében is jelentős szerepe volt a műsornak, hiszen egyértelműen kiderült a felsőbrendűség. Na de nem szaporítanám a szót, nem vagyok jó a gyászjelentésekben. Beszéljenek helyettem a fogtalan majmok:

Mellesleg én egy kurva részt nem láttam a műsorból, de jutyubon jót röhögtem a patkányokon...

Tegnap este pár haverral elhatároztuk, elmegyünk az állatkertbe s jókat bambulunk. Nyolc-tíz korsó vermut után képzeld mit láttunk. Majmok álltak a rácson kívül talpig ruhában. Fekete fekete fekete majmok, miért nem vagytok ketrecben... Ja igen a bejegyzés. Kicsit elkalandoztak a gondolataim. Odáig stimmel a dolog, hogy elhatároztuk, de nem az állatkertbe mentünk, hanem a szentendrei fiatalság szokásos unaloműző körútjára indultunk el. Vivi, Kún és én vagyunk az a bizonyos mi, ami éppen a szóban forog. Az történt velünk, hogy a bolt elött állva megtudtuk, a Santa Fében zártkörű szülinapi buli lesz, ahol rengeteg ismerősünk is jelen lesz. Kapva kaptunk az alkalmon, mivel iváson kívül más programunk nem volt és ott amugy is tökéletesen lehet inni. Azt kell, hogy mondjam, elég jó volt a buli. Minden megvolt ami kell egy jó estéhez:jóarc emberek, sok alkohol és jó zenék. A jó zene alatt persze Rammsteint, Nirvanat és Zámbó Jimmyt értek. És megcsináltam végre a vissza-visszatérést, bár egy lány lábtörlője helyett az ágyamat hánytam össze...Na de maga az eset! Éjfél körül szó nélkül leléptem a buliról, mert úgy gondoltam, hazamegyek. De öt perc gyaloglás és egy jóleső hogyozás után hirtelen felindulásból megfordultam és visszamentem partizni. Az bántott egyedül, hogy a Daniék leléptek 11 körül, bár hamar beilleszkedtem más társaságokba és folytattam, amit elkezdtem elötte. És itt külön köszönetet mndanék a drága Fanninak, amiért például odaült mellém, amikor ködös fásultságomban a földre ültem és magamban búslakodtam.Jut eszembe. Szerkesztőtársamtól is várhattok egy ennél mindenbizonnyal sokkal jobb és összefoglaló bejegyzést az alábbi címen:kislany-a-nagyvilagban.blog.hu. Mindent összefoglalva én az estére 9 pontot adnék, mivel a reggeli takaritás csökkentette az emlék értékét, de ez még így is csodálatos. És a címre visszatérve. Ezek az esték azok, amik miatt imádom a lakhelyem, hiszen a legegyszerűbb elhatározásokból is ilyen nagy bulik sülnek ki csak úgy véletlenül. A többi kép az estéről fellelhető a myvipemen, valamint Vivi fészbúkján.Jó estét mindenkinek. A nap jó tanácsa: ne vezessetek viagra hatása alatt...

Egy kis kultúra a következő értelmes bejegyzésig:

So fucking what!

Well, I've been to Hastings and I've been to Brighton
I've been to Eastbourne too
So what, so what
And I've been here, I've been there
I've been every fucking where
So what, so what
So what, so what, you boring little cunt

Well, who cares, who cares what you do
Yeah, who cares, who cares about you, you, you, you, you

Well, I've fucked the queen, I've fucked Bach
I've even sucked an old man's cock
So what, so what
And I've fucked a sheep, I've fucked a goat
I rammed my cock right down its throat
So what, so what
So what, so what, you boring little fuck

Well, who cares, who cares what you do
And, who cares, who cares about you, you, you, you, you

And I've drunk that, I've drunk this
I've spewed up on a pint of piss
So what, so what
I've had skag, I've had speed
I've jacked up until I bleed
So what, so what
So what, so what, you boring little cunt

Well, who cares, who cares what you do
Yeah, who cares, who cares about you, you, you, you, you, you

A-hahaha!

Yeah!

I've had crabs, I've had lice
I've had the clap and that ain't nice
So what, so what
I've fucked this, I've fucked that
I've even fucked a school girl's twat
So what, so what
So what, so what, you boring little fuck

Well, who cares, who cares what you do
And, who cares, who cares about you, you, you, you, you, you

So fucking what!
Yeah
 

Ennek a bejegyzésnek most kivételesen megalapozott és konkrét célja van. Mégpedig az, hogy megemlékezzünk Fórisch Fanni és Horváth Emix Balázs születésnapjáról. Ugyanis most 2010 március 25-én egyszerre lett egy évvel öregebb e számomra fontos két ember. Mivel a lányok életkorát nem illik megemlíteni, ezért maradjunk annyiban, hogy a mindenki által csodált és imádott Emix cimboránk nagykorúvá érett. Ebből kifolyólag az ajándékhalmazokat az öltözőjébe kérjük...:D Remélem senki nem felejtkezett meg a felköszöntésükről, persze ez csak azokra vonatkozik, akik ismerik őket. A lényeg az egészben, hogy a fülük érjen a bokámig és továbbra is maradjanak legalább annyia szeretnivaló és tökéletes barátok akik eddig is voltak. És Emix! Nem kell befelyeznünk azt a bizonyos szokást, ami nem a meleg viccek suttogása, ha nem akarod. Egyébként a mi drága Fannink, aki az egyik legimádnivalóbb lány, akit ismerek, szintén blogot vezet, szóval tessék venni a fáradtságot és elolvasni, amit nagy igénnyel elétek tár az életéből. Ha meg nem,tudjátok, a kutya esete megismétlődhet....http://kislany-a-nagyvilagban.blog.hu/Most mindenki mondja egyszerre:BOLDOG SZÜLINAPOT HORVÁTH FANNI ÉS FÓRISCH EMIX! Ja nem. Bocsánatot kérek, névnapjuk van:D. Félre a szánalmas tréfát. Isten éltessen titeket sokáig, szeretünk benneteket!

Tudom, hogy nem lenne szabad. Tudom, hogy hülye leszek tőle. Tudom, hogy rosszat teszek vele. Mégis nem bírom megállni. Hogy mit? Mi az hogy nem érdekel? Ha már itt vagy és olvasod, ne mert nekem azt mondani, hogy nem érdekel. Szemetebb vagy, mint Christian Bale a Batman forgatásán... Ja igen erről jut eszembe! Ez a bejegyzés a tv szerepéről szól az én és mások életében. Ugyanis nem tudok elhaladni a mellett a tény mellett, hogy egyre gyakrabban ugrik be bizonyos élethelyzetekben egy-egy humoros vagy éppen szomorú szituáció, amit valamelyik műsorban láttam. Legtöbbször ez a Family Guyra, vagy az Így jártam anyátokkalra korlátozódik, de ez is bőven elég. Mint mondjuk a múltkor, amikor is éppen valamilyen témazáró közepén jártam. Erre beugrik egy idióta agyhalott lovas vicc és a külvilág számára minden észlelhető ok nélkül a földre esek a röhögéstől. És ezzel nem arra akarok kilyukadni, hogy rossz az egész. Pont ellenkezőleg! Végre van valami, ami elég vicces ahhoz, hogy ezt tegye velem. És én szeretem a tv-t a Buta Barátok köztel meg a hazug zsidó médiaszennyel együtt is, mert mosolyt csal a gyermeteg arcomra. Szóval igen. Nem tudok többet mondani a témában, a lényeg, hogy akármennyien szapulják, akkor is ad valami olyat, amit másképp nehéz lenne megszerezned. Lényeg, ami lényeg, köszönöm Family Guy, hogy vagy nekem, meg persze kösz Ted, hogy 5dik évadja nem tudod megtalálni gyermekeid anyját. És amimég fontos! Ezen a héten csütörtökön két fontos ( legalábbis számomra:D) embernek is születésnapja lesz. Tessék őket felköszönteni! Ha nem, mostmár egy nyulat is kivégzünk!

A reklámot a PKMX-MEDIA csinálta!

Mostanában azért nem írtam, mert túl sok jó dolog történt velem, ami megöli az ihletet, és értelmét vesztené az irka-firkám. De csak hogy mégse maradjanak ki a kis életetekből, gyorsan megosztom veletek szerény életem eme blodog fejezetének rövid titkait is. Kezdjük ott, hogy körübelül két hete elutaztunk Párizsba a családdal. Hihetetlen egy város. Bár a nyelvtanulás szempontjából nem sok eredménnyel járt, mivel csak egyszer szólaltam meg franciául, akkor is igazából csak majdnem, mivel a pincér, akinek válaszolni akartam egy benga néger volt és valahogy az jött le nekem, hogy ki akar rabolni. Persze nem tette meg, de egy idegen ország idegen népénél ugyebár sohasem lehet tudni. De ami még ennél is hihetetlenül fonotsabb, az a tökéletes Rammstein koncert! Egy kis hiba sem történt azon a napon, legalábbis az emlékek megédesítenek minden pillanatot. Én nem tudnám nektek elmondani, milyen volt a koncert, mert csak egy szó van rá: ferge...várdkiavégét..teges! Ilyen színpadi elemeket még sohasem láttam. Ráadásul már az előzenekar is olyan kurva jó volt, hogy a performancuk után szétbaszták a dobfelszereléseket. Mert kettő is volt nekik. És akkor odajön Till, és eldobja az agyad. Éss még mindig a hatása alatt vagyok, mert amit ők ott műveltek az a mutherfuckin entertainment. És nem is mondanék többet, mert lapok telnének be, emberek szidnák az anyám és akkor sem lennénk előbbre. Viszont a tegnapi napom megemlítésre méltó. Ugyanis ismételten másnaposan ülök itt, hogy írhassak nektek, kedves bár képzeletbeli olvasók. Emix cimborámmal megittunk egy kissebb mennyiségű whiskey-colát a főtéri Jobbik gyűlés után. Pontosabb értéket adva fél liter whiskey-t és egy liter colát. Utána meg kezdődött az elveszett harc még több alkoholért, mint valami eszement drogosok. Erre jó példa, hogy amikor kiderül, alig van már pénzünk, akkor eszeveszetten elkezdtünk rohanni az Angyal felé, mivel az az egyetlen hely ahol kevés pénzért ihatsz. És az éjféli whiskeyzés a Templom-dombon is kellemes emlék. Bár az utóbbi alkoholt kisebb vívódás tán az otthonából hozta ki Emix, miután minden piánk elfogyott, így nem teljesen azonos a fenn említett cólás barátjával.Megvolt minden ezen az estén( majdnem minden), amire nekem szükségem van egy ilyen alkalomnál. Berugtunk. Dumálgattunk. Haverokkal szórakoztunk. Rámköszönt egy nagyon kedves lány( bár mikor beszédbe elegyedtem volna vele, mindig odébbállt). És végül de nem utolsó sorban, megint majdnem volt verekedés:D.

Úgy látszik Billie Joe és társai is látták a Dumb és Dumber című filmet. És nem csak hogy látták, hanem teljesen bedőltek annak a tévhitnek, hogy Ausztria a kenguruk földje. Legalábbis a közelgő koncertdátumokból ez derül ki. Mondjuk egy ilyen zenekartól többet vártam volna, de hát viccnek nem rossz.