Tudom, hogy nem lenne szabad. Tudom, hogy hülye leszek tőle. Tudom, hogy rosszat teszek vele. Mégis nem bírom megállni. Hogy mit? Mi az hogy nem érdekel? Ha már itt vagy és olvasod, ne mert nekem azt mondani, hogy nem érdekel. Szemetebb vagy, mint Christian Bale a Batman forgatásán... Ja igen erről jut eszembe! Ez a bejegyzés a tv szerepéről szól az én és mások életében. Ugyanis nem tudok elhaladni a mellett a tény mellett, hogy egyre gyakrabban ugrik be bizonyos élethelyzetekben egy-egy humoros vagy éppen szomorú szituáció, amit valamelyik műsorban láttam. Legtöbbször ez a Family Guyra, vagy az Így jártam anyátokkalra korlátozódik, de ez is bőven elég. Mint mondjuk a múltkor, amikor is éppen valamilyen témazáró közepén jártam. Erre beugrik egy idióta agyhalott lovas vicc és a külvilág számára minden észlelhető ok nélkül a földre esek a röhögéstől. És ezzel nem arra akarok kilyukadni, hogy rossz az egész. Pont ellenkezőleg! Végre van valami, ami elég vicces ahhoz, hogy ezt tegye velem. És én szeretem a tv-t a Buta Barátok köztel meg a hazug zsidó médiaszennyel együtt is, mert mosolyt csal a gyermeteg arcomra. Szóval igen. Nem tudok többet mondani a témában, a lényeg, hogy akármennyien szapulják, akkor is ad valami olyat, amit másképp nehéz lenne megszerezned. Lényeg, ami lényeg, köszönöm Family Guy, hogy vagy nekem, meg persze kösz Ted, hogy 5dik évadja nem tudod megtalálni gyermekeid anyját. És amimég fontos! Ezen a héten csütörtökön két fontos ( legalábbis számomra:D) embernek is születésnapja lesz. Tessék őket felköszönteni! Ha nem, mostmár egy nyulat is kivégzünk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.