Mostanában azért nem írtam, mert túl sok jó dolog történt velem, ami megöli az ihletet, és értelmét vesztené az irka-firkám. De csak hogy mégse maradjanak ki a kis életetekből, gyorsan megosztom veletek szerény életem eme blodog fejezetének rövid titkait is. Kezdjük ott, hogy körübelül két hete elutaztunk Párizsba a családdal. Hihetetlen egy város. Bár a nyelvtanulás szempontjából nem sok eredménnyel járt, mivel csak egyszer szólaltam meg franciául, akkor is igazából csak majdnem, mivel a pincér, akinek válaszolni akartam egy benga néger volt és valahogy az jött le nekem, hogy ki akar rabolni. Persze nem tette meg, de egy idegen ország idegen népénél ugyebár sohasem lehet tudni. De ami még ennél is hihetetlenül fonotsabb, az a tökéletes Rammstein koncert! Egy kis hiba sem történt azon a napon, legalábbis az emlékek megédesítenek minden pillanatot. Én nem tudnám nektek elmondani, milyen volt a koncert, mert csak egy szó van rá: ferge...várdkiavégét..teges! Ilyen színpadi elemeket még sohasem láttam. Ráadásul már az előzenekar is olyan kurva jó volt, hogy a performancuk után szétbaszták a dobfelszereléseket. Mert kettő is volt nekik. És akkor odajön Till, és eldobja az agyad. Éss még mindig a hatása alatt vagyok, mert amit ők ott műveltek az a mutherfuckin entertainment. És nem is mondanék többet, mert lapok telnének be, emberek szidnák az anyám és akkor sem lennénk előbbre. Viszont a tegnapi napom megemlítésre méltó. Ugyanis ismételten másnaposan ülök itt, hogy írhassak nektek, kedves bár képzeletbeli olvasók. Emix cimborámmal megittunk egy kissebb mennyiségű whiskey-colát a főtéri Jobbik gyűlés után. Pontosabb értéket adva fél liter whiskey-t és egy liter colát. Utána meg kezdődött az elveszett harc még több alkoholért, mint valami eszement drogosok. Erre jó példa, hogy amikor kiderül, alig van már pénzünk, akkor eszeveszetten elkezdtünk rohanni az Angyal felé, mivel az az egyetlen hely ahol kevés pénzért ihatsz. És az éjféli whiskeyzés a Templom-dombon is kellemes emlék. Bár az utóbbi alkoholt kisebb vívódás tán az otthonából hozta ki Emix, miután minden piánk elfogyott, így nem teljesen azonos a fenn említett cólás barátjával.Megvolt minden ezen az estén( majdnem minden), amire nekem szükségem van egy ilyen alkalomnál. Berugtunk. Dumálgattunk. Haverokkal szórakoztunk. Rámköszönt egy nagyon kedves lány( bár mikor beszédbe elegyedtem volna vele, mindig odébbállt). És végül de nem utolsó sorban, megint majdnem volt verekedés:D.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.