Mint biztosan mindenki tudja, tegnap este, vagyis május 14-én Budapesten lépett fel a világhírű Metallica zenekar, immáron ötödjére. Bár 11 évet kellett várni az előző koncertjük óta, és bár azon nem voltam ott, azt kell hogy mondjam, teljes mértékben megérte várakozni. Olyan kibaszott energiát kaptunk a képünkbe, hogy még így másnap reggel sem jutok szóhoz. Nemhiába a metál egyik leghíresebb és legkiemelkedőbb bandája közel 30 éve. És bár délután 5-től egészen fél 12-ig álltunk a Puskásban, nincs okom panaszra. És még az sem bánt már, hogy a két előzenekar mocskosul szar volt. Már az sem bánt, hogy a normál állóhelynek nem az első sorában voltam, hanem csak a másodikban. Az sem bánt, hogy hogy szanaszét vertek pogóban. Sőt az sem, hogy majdnem elpatkoltam kiszáradás következtében. Emberek, ez a kibaszott metál! Gyönyörű műsört kaptunk, és még többet. Az egyébként jó uj dalok mellett a legnagyobb régi slágereket is felelevenítették, köztük a legjobb a One volt, bár a többi is igencsak helytállt. De hogyne tenné, ez egy kurva jó zenekar, kurva jó zenével. De talán kezdjük ott, hogy egyszer csak kialszanak a fények, a kivetítőkön elindul a Jó, a rossz és a csúf című klasszikus temetői jelenete, alatta Ennio Morricone Extasy of goldja szól. És egyszer csak bejön Lars, feláll a dobokra, üvölt egyet és elszabadul a pokol. És így ment ez egészen a legvégig. Nem sok pihenést hagytak a rajongóknak, James még azt is megjegyezte a Sad but True után, hogy: "That's hard, maybe too hard". Hát a magyarok már csak ilyenek. És a koncert közepére a hering állapot is megszűnt, hiszen addigra az előrenyomakodás tervét átvette a boldog átszellemültség. És persze elmondták az összes közhelyet, amit ilyenkor ellehet. Sőt Lars még azt is megjegyezte, hogy nem állapot, hogy ilyen ritkán jönnek ide, ha mi bennevagyunk, akkor akár minden évben meglátogatnak minket. Persze mindenki tudja, hogy a fele sem igaz, de azért mindneki mosolyog, hiszen azért reményteljes gondolat, hátha megismételhetjük ezt a fergeteges bulit. Ha meg nem, akkor is örökre az agyamba vésődött ez az este, és életem legjobb emlékei dobozban fogom raktározni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.