Nem szeretem a szúnyogokat, mert csak ki  akarnak használni. Egyedül a vérem kell nekik és utána soha többet nem hívnak fel, engem meg mardoshat a bűntudat. Bár ebben a helyzetben az egyetlen hibáztatható alany az a kis zümmögő, hálátlan szörnyeteg. Pedig én annyira próbálkozok rendes és hűséges lenni. És ez már annyira megy, hogy csupán egyetlen lányra tudok gondolni lassan két hete. Lehet, hogy lassan kezdek felnőni? Vagy csak elpusztultak a hűtlenségért felelős agysejtjeim? Megtudhatjuk nyár végén, köszönöm kedves figyelmüket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.