Vége van. Majdnem 3 hónapra megszabadultunk minden testi és szellemi kíntól és végre az élet jó dolgaira koncentrálhatunk. Egy ekkora örömkitörést hogy máshogy lehetne megünnepelni, mint hogy Szentendre háromnegyede kiözönlik a Dunapartra és mindenki részegen fetreng. Nem nagy meglepetést közlök, ha elárulom,én is elmentem örjöngeni. És jó volt, mint mindig. Bár nagyon nem rugtam be, és bár nem tudtam beszélni azzal, akivel akartam, legalább láttam elég sokat és legalább olyan emberekkel voltam akiket szeretek. És persze azért volt alkohol is, csak már túl öreg medvék vagyunk ahhoz, hogy olyan könnyedén berugjunk. Ez abban is megnyilvánult, mármint karrierünk antik értéke, hogy többen is kétségbeesve jöttek oda hozzám, hogy nyissam ki nekik a borukat, mert ugy hallották profi vagyok ebben. Persze sajnos ez igaz, szóval nem telt fél percnél többe meglékelni őket. És ennél a ponnál jutottam oda, hogy it valami baj van. Nem akarok egy alkoholista csöves lenni. De ugyanakkor normális sem akarok lenni, szóval meg kell alálnom az aranyközéputat. Ez persze változással jár, belátom és elfogadom, mert tudom, hogy szükséges. Először is megpróbálok végleg leszokni a dohányzásról, megpróbálk sokkal kevesebbet inni, és az itt elvesztegetett energiákat inkább az EndreParkba befektetni, ami részemről a forgatások számának növekedését jelentené. Szóval így állok itt az esőben a nyári szünet első napján a nagy terveimmel, melyek szeptember elött semmiképpen nem valósulhatnak meg, de legalább megfogalmazódtak bennem. Addig is itt a nyár, még utoljára magamra veszem a régi gúnyát és ha elkezdenek hullani a levelek, talán már minden sokkal szebb lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.