Megint eltelt egy hétvége. És milyen mozgalmas is volt. Mindjárt elmondom a legnagyobb eseményt. Berugtam! Nagyon! És ennyi, vége, nincs tovább. Mármint nincs tovább számomra. A sejtjeim egyre jobban fogynak, a kezem egyre jobban remeg, viszont boldog vagyok. És néha bevillan a gondolat, lehet kicsit túllőttünk a célon? És egyből meg is magyarázom magamnak, hogy ez a kegyetlen elvárás, ami rám nehezedik, szóval nem tettem rosszat. Így felhajtok még egy korsóval és nevetek a sok hülyén. Mert ilyen állat vagyok, beszarás! Ennyi jár mostanra nektek, mert én mág mindig fáradt vagyok és fáj a testem, nomeg kínoz a meleg, ti meg amugy is rosszak vagytok, büntetést érdemeltek. Úgyhogy akármilyen fájdalmas fejet vágtok most magatokban, ez van, ezt kell szeretni. Végére egy vidám gondolat: Már csak a holnapi nap van hátra a tanévből, ami megnyugtató, szóval mégis csak van valami jó ebben a bejegyzésben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.