Október 23-adikán az egyik legjelesebb és a mai emberekhez legközelebb álló nemzeti ünnepünk alkalmából bementem Pestre a Jobbik megemlékezésére. Persze nem egyedül mentem be, anyám és öcsém mentek Cirkuszba, így bevittek kocsival. Meg is ebédeltünk McDonald's-ban mivel semmi más nem volt nyitva. Utána indultam el a rendezvény helyszíne felé, névszerint a Deák térre. Útközben vettem két üveg sört, egyet magamnak, a másikat pedig Flórámnak. Csakhogy amíg rá vártam, megjelent egy részeg fasz, aki meg akarta venni tőlem, de végül odaadtam neki ingyen az egyiket. Viszont ami pozitívum, hogy az emberke egy olyan világrenegtő kérdésre hívta fel a figyelmemet, ami ezifáig eszembe sem jutott: Mi a faszét mozog a galamb feje miközben sétál?????? Ezen tessék elgondolkodni, a megfejtéseket kommentben várom:D. És körülbelül ekkor Egészséges Fejbőr töltötte meg Budapest utcáit, hiszen a Jobbik szinpad felől felcsendült az Ó Magyarország, meg a Ne, adjuk fel című nóta. Nem viccelek, majdnem belekönnyeztem ebbe a gyönyörűségbe, hogy mégis van valahol egy cseppnyi igazság. Aztán negjött az én egyetlenem is, szóval elindultunk a színpad felé, amikor Emix hívott, hogy ő is megjött, szóval visszamehettünk ugyanoda, ahonnan elindultunk. Maga a gyűlés nagyon jó volt, és ha már csak a felét megcsinálják annak, amit terveznek, akkor van remény egy szebb jövőben. Kitartás Magyarország. Sajnos közben gurultak le a sörök, így el kellett mennünk wcre. Odafelé eszembe jutott Pista bá, és ezt meg is említettem Emixnek, s láss csodát elöttünk termett. Mondtuk neki, el ne mozduljon mindjárt jövünk. Természetesen eltűnt. Visszamentünk az Árpádsávos zászlók tengerébe, és hallgattuk tovább a dolgokat. Az általunk hallott Hungarica koncertből egy szám lett eljátszva, de hát egy is több a semminél ugyebár. Sok sört megittunk, de valahogy berugnunk nem sikerült. Mitha immunissá váltunk volna a sörre. Viszont WCre annál gyakrabban kellett járnunk. Betértünk egy nyitva lévő kiskocsmába hugyozni, és láss csodát ki volt ott? Hát Pista bá. Megint eltűnt mire kijutottunk a mellékhelységből. Szerintem kitanult valami bűvésztanfolyamot, mert másképpen ez nem lehetséges. Sajnos a gyűlés véget ért, Flórám lassan ugy döntött, hogy hazafelé veszi az irányt, én meg Emix viszont balhéra vágytunk. Sajnos a balhén kívül minden más valósan bekövetkezett, így nekünk sem maradt más, mint a hazafelé vezető rögös út. De nálunk még ez sem zökkenőmentes, mivel kiderült, hogy a metró nem áll meg a Kossuth téren, így Emix egyből oda akart menni. Emiatt leszáltunk és elindultunk visszafelé. Újra a Deákon kötöttünk, ki szóval mégegyszer elindultunk hazafelé, de mostmár sikerült elérnünk a Hévig is. Nem kellett rá sokat várnunk, de kihozott belőlünk valamit. Legalábbis a Békás uitáni részen, mert papírrepülőt hajtogattunk, és azt dobáltuk egymásnak úgy ugrálva, mint egy drogos majom. Kitaláltuk azt a fantasztikus játékot, hogy kinyitjuk az összes ablakot és úgy dobáljuk. Ugye mondanom sem kell, hogy a huzat kivitte a kis drágát. Legalább elfoglaltuk magunkat. Ez a dolog Szentendrén sem ürült ki belőlünk, mivel az állomástól a Santa Féig angolul beszélgettünk, de nem akárhogy. Én ukrán, míg Emix skót akcentusban lökte a sódert. Lehet, hogy nem tűnik nagy számnak, de nem olyan egyszerű, mint tűnik. Mikor teljesen biztosak lettünk benne, hogy az egész város kihalt, végleg hazamentünk. Röviden ilyen volt az idei október 23.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.