Hazaérkezésem estélyén természetes, hogy elmentünk Emixel inni. Csak egy probléma volt, mégpedig hogy érte jöttek a barátnőjének a szülei, hogy elvigyék, szóval csak kevés időnk volt. De azt a keveset kihasználtuk, ahogy csak tudtuk. Lementünk Angyalba, fröccsöztünk, beszélgettünk, ahogy ez szokás. Utána elmentünk a kisboltba, csak a szokásos régi történet. Vagy mégsem?? De mégis. Mégsem:D, mert ezúttal (valószínűleg megelégelve az állandó zaklatásunkat)kapható volt málnaszörp. És ebből kifolyólag kevertünk egy macifröccsöt, ami mint mindig, jó volt. De sajnos az alkohol és az idő is véges, Emixnek mennie kellett, én meg ott áltam félúton a józanság és a részegség között átívelő autópáján, eegymagamban, gyalog, megtörten. Leballagtam az Angyalba egy édeshosszúlépésért, onnan a nedűvel a korzóra, hátha összefutok valami ismerőssel. Természetesen nem így történt. Köröztem a korzón, amíg csak fel nem adtam a reményt és elindultam a Barlang felé. Ott futottam össze Annával és Sárival, akik kedvesen borral kínáltak és beszélgettünk. Az est derekán Domó ismegjelent, aminek különösen megörültem, mert nem látam egy ideje. Ekkor bezzeg már jöttek a haverok tucatjával. Összefutottam Armandal, Artúrral, Amináékkal.. Ki érti ezt. Mikor megelégeltem a dömpinget elindultam hazafelé. Váratlan és nehét döntés volt. Meneteltem hazafelé, mikor a Kálváriánál megszólított egy csávó. Azt tudakolta tőlem, hogy nincs e nálam egy kis dohányáru. Mondtam neki, sajnálom, de elfogyott. Aztán megkérdezte, melyik focicsapatnak szurkolok. Természetesen kijelentettem: A Fradinak! Kiderült az emberről, hogy egy tősgyökeres fradi drukker, még a rendőrségen is nyílván van tartva 20 évvel ezelötti focihuligánkodás miatt. Elbeszélgettünk erról-arról, kiderült az is, hogy a fejbőrös Zorán haverja. Ha jól emlékszem Huba Fecónak hívták és nagyon jó arc volt. Egyetlen dolog miatt feszengtem egy kicsit, azt mondta hogy ha nem mondom meg, ki nyerte '54-ben a foci vb-t akkor itt helyben megrugdos. De aztán bevillant neki, hogy hoppá mégcsak tizenhat éves vagyok és bocsánatot kért a kirohanása miatt. De ezenkívű egy kurvajó arc öreg hungarista csávó volt. Engem valahogy mindig megtalálnak az ilyenek. Ezentúl a hazaút is kalandosabb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.