Iskolánkban minden egyes évben, a nemzeti ünnepek alkalmával bevonulunk a tornaterembe és végighallgatunk valami érdektelen és halk beszédet. Idén végre másképpen történtek a dolgok. Én és Dávid is részt vettünk a műsorban, mivel megkértek rá minket. Annyira rendhagyó volt, hogy a Tankcsapda Mennyország Turiszt című számára "táncoltunk", míg a lányok egy Quimby feldolgozás erejéig álltak a színpadra. Első hallásra nem igazán kapcsolódnak az ünnep hangulatához, én is hevesen tiltakoztam ellene. De aztán rájöttem, minden így volt jó. Egy valami viszont végképpen nem hagyott nyugodni és az a U2 One nevezetű dala volt. Annyi szép magyar szám van, miért pont erre kellett bevonulnunk? De most már kár lenne ezen siránkozni. Szerintem nem volt rossz. A többiektől kaptunk hideget és meleget eggyaránt, de köztudott, hogy könnyebb bírálni másokat, mint csinálni bármit is. Minden résztvevő kap érte igazgatói dícséretet, amivel aztán kitörölhetik a seggüket, mert másra nem jó. De én személy szerint nem a jutalomért csináltam, hanem az ünnepért, namegy a legálisan ellógható órákért. Sajnos videó nem készült róla, de Viktor bá hevesen fotózott, szóval amint tudom, felrakom a képeket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.