Az idei Szigetet átkaroltam. Ott voltam a minusz egyedik napon és ott voltam a záró napon is. Nagyon sajnálom, hogy a többire nem jutottam el, de nem vagyok elég gazdag. De az utolsó nap még sokkaljobb volt, mint a Tankcsapda nap. Már csakl azért is mert a Kunnal voltunk kinn. De ez még semmi. Elég jól berugtunk, röhögtünk, aztán elmentünk az Offspring koncerte. Persze, hogyha az ember kifizet 10.000 fornitot, nem hagyja ki. De bevallom őszintén, nekem annyira nem jött be, mint vártam,lehet, hogy csak azért mert messze voltun a színpadtól. Nem azt mondom, hogy rossz volt, csak nem olyan, mint amilyet elképzeltem. A számok jók voltak, eljátszották a nagyobb slágereket és persze az új albumukról is jópár számot. De a hangulat nem volt rossz és élőben láthattam/hallhattam őket, szóval nem elégedetlenkedek. Mikor vége volt egyből rohantam előre, hiszen az idei Sziget szerintem legnagyobb durranása következett: Faith No More! És hatalmasat szólt. Életem egyik legjobb koncertje. Ott voltam legelöl szemben az énekessel, a térfélválsztó korlétnak nyomódva. És tomboltam. Bár az oldalam még ma is fáj. Műr maga a tudta, hogy ott lehetek egy ilyen banda koncertján, felemelő volt. Aztán a műsor, amit Mike Patton produkált,felejthetetlen és kibaszott jó volt. És mikor egy tangával a feján egy biztonsági őr nyakába mászva odajött a korlátokhoz, még meg is fogtam a lábát:D Még sohasem voltam ilyen nagyszabású koncerten ilyen elöl, de ezentúl nem megyek máshova, hiszen ez legalább megduplázza az élményt. És mikor megette azt a cipőfűzőt és felöklendezte, majd a közönségben landolt kb 4, vagy nem is 4 és egy negyed méterre tőlem, mindenki megbolodnult, ment az ugrálás verekeséd érte.Ilyen kibaszott jó koncerten még sohasem voltam. Alig tudtam magamhoz térni tőle, be is tértem inkább egy sörös körre. Az este és a hajnal hátralevő részét a franciáknál töltöttük Sári és sajnos MetálLackó társaságában. Annak a fasznak idén is sikerült összetarhálnia a jegyet :D. De jó volt. Asszem Dalmátnak hívták a helyet és a drága Sárimindig szerzett nekem sört valami csávóktól. Szóval erre sem volt gond, csak a Lacira kellett vigyázni. Közben mentek az örökzöld slágerek, mint a Sweet Home Alabama, vagy a My Generation a Who-tól. Aznap is valamikor reggel mentünk haza, de hála a Kunnak most nem aludtam el. De fájó szívvel intettem búcsút a Szigetnek és máris hiányzik. Nehéz lesz kibírni jövő évig.. Majd valahogy megpróbálom...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.