Hát hol is kezdjem az egész történetet. Elkezdem ott, ahol eszembe jut. Hát akkor felvázolom a dolgokat egészen onnan, mikor az igazán pihentető 7 órám után ( csütörtök délután), elindultam Pestre Békához, Hajnihoz és Emixhez. Természetesen egy kocsmában találkoztunk a Wesselényi utcában, amelynek a neve Rókalyuk, és egy korsó sör csak 230 Ft!!. De ugye nekem odáig az út majdnem másfél óra. Még szerencse, hogy velem volt az Ipodom, hogy bátorítson. A zene segítségével hamar beértem és fel sem tűnt az idő múlása és a cigányokat, meg a hasonszőrű társaikat is éppenhogy csak észrevettem. Szóval lassan, de biztosan elértem a célomhoz, a már fennt említett kocsmához. Hajnit és Emixet már a bejáratnál megláttam, és a veszélyes környék kellős közepén karlengetéssel üdvözöltem őket. Utána lesátáltam a helységbe, ahol szegény Béka várakozott egyedül. Nem hagyhattam ezt tétlenül, egyből vettem is egy sört és csatlakoztam hozzá. Nemsokkal utánam Emixék is lejöttek és jól elbeszélgettünk, dehát mikor nem, ha sört kortyolhatunk. De most ráadásul a társasáig is kiválló volt. Különösen kiválló. Szóval igazán jó hangulatban telt az idő, remélem említenem sem kell, hogy Békával 2:1 arányba vertük a Hajni-Emix párost csocsóban. Csak sajnos Hajninak elég hamar mennie kellett, így hát Emix elkísérte és ketten maradtunk Békával ( közel sem annyira sajnos:D), és folytattuk eddigi cselekvéseinket immár csak szemtől szemben. Imádkoztunk Kurt Donald Cobainhez( Rest in Peace), ittunk sört, beszélgettünk, végignéztem Béka képeit a pénztárcájában és most hirtelen nem jut eszembe több dolog. De, hogy a szóáradatot rövidebbre fogjam, negyed hét körül már Békának is mennie kellett, csakhogy Emix még nem ért vissza. Nagy nehezen sikerült visszatartanom, és nemsokára meg is érkezett az említett személy. El is indultunk "végre" hazafelé. Csakhogy Békának nem állt szándékában egyedül hazamenni, így elrángatott minket a Nyócker legeslegközepébe, hogy ne kelljen egyedül utaznia ezen a szakaszon. Persze, hogy szivesen elkísérem, meg minden, de majdnem a vesém bánta. Nem tudom mikor láttam egyszerre ennyifajta és ilyen sok kissebséget egy helyen. Nem mintha megillyedtem volna, csak kicsit megszeppentem:D De megérte a fáradalmakat, ha éppségben hazajutott. Igaz, hogy ezeken felül nekünk az út Szentendrére így dupla időbe került, és másnap nyolc órám lesz/volt, de hát ilyen az élet, ki kell bírni. Amit még fontosnak tartanék megemlíteni az az, hogy megesküdtem Békának. hogy leszokom a dohányzásról ( én hülye barom állat...:D), és megígértem, hogy nem fogok borotválkozni. Szóval egy nagyon fanatasztikus csütörtök délután/este volt és remélem még sok ilyenben lesz részem. Egyenlőre ennyi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.