Mint már biztosan olvastad korábban a blogomon, ( ha nem akkor majd fogod) hogy nálunk Szentendrén a pénteki nap a berugásé. Hét ez a mostani sem volt kivétel ez alól az íratlan szabály alól. Lementem a megbeszélt időben az Ínyenchez, ahol Emix várt rám. Megittuk a szintén szokás számba menő borunkat, majd vártunk a többiekre. Sajnos közben összefutottunk Alexal, akit egyre jobban utálok. Büdös és visszataszító és nagyon idegesítő. Még jó hogy megjöttek Krissék, nameg a Norbi akit régóta nem láttam. Szerencsétlenségemre nem sokáig tudtam örülni neki, mivel megjelent Klau, aki tudtommal Misi barátnője. Legalábbis ekkor még ugy tudtam. De nemsokára felvilágosítottak, hogy ez a dolog már nem aktuális. Nagyon elcsodálkoztam, főleg azon, hogy a Norbi és az előbb említett lány milyen meghitten elbeszélgetnek félrehúzódva. Aztán Emix esküdözött, hogy szájrapuszit is látott. Kezdett összeállni a kép. Még fel sem tudtuk dolgozni az információkat, amikor megtudtuk, a többiek a főtéren várnak. Rohantunk is hozzájuk. Ott találtuk Csifáry Honvédot, Misit, Ákost nameg Tamást. Elkezdődött a kocsmakörutunk, ami az Angyalban kezdődött, ahonnan még mindig ki vagyok tiltva. Onnan az Anoba haladtunk át, ahol biliárdoztunk meg csocsóztunk. Na meg persze vedeltük a sört. És a zenegépből előkerült egy-két EF nóta is.  Mikor elfogyott a pénzem, akkor meghívtak. Hát igen igy működnek errefelé a dolgok. Misi egész jól viselte magát, ahhot képest, amit az a grincs tett vele. Irigyelem is, hogyan képes majdnem egy év után igy átvészelni a dolgokat. Valamiért az elmult egy hétben több kapcsolat is véget ért és az ismerőseim nagy része szerelmi bánatban szenved. Nekik csak annyit üzennék itt a helyi bölcsességek olcsó könyvtárából, hogy semmi más nem feledteti a dolgokat, csak a haverok nameg az alkohol. Legalábbis nekem mindig beválik. Node térjünk vissza a péntek estéhez. Mivel a csapat egy része el akart szívni egy vicces cigit ezért kimentünk a helységből a dunapartra. Mikor már az arcuk kezdett elmosódni akkor átmentünk a Bohémiába. Hát igen elég sokat mászkáltunk ezen az estén. Ekkorra már kezdtem eléggé jól érezni magamt. De itt még nem ért véget semmi. Kimentünk a Dunaparta ismerősöket keresni persze találtunk is, de sört már nem. Na körülbelül itt van az este logikus vége. Hazafelé vettem az irányt, majd bedőltem az ágyba és Békára gondolva elaludtam. Néha azt jut eszembe, hogy az életem mennyire filmbeillő. Igaz, hogy egy szar és unalmas művészfilmre hasonlít, de néha vannak egészen klasszikus jelentek is benne. Úristen, mennyi idióta tinibanda énekelte már meg ezt az életünk filmje szarságot, de nekik csak a mézesmázas homárvonatkozata villant meg. Erről jut eszembe, vannak még normális fiatalok, akik nem az álfájdalmaikkal leplezik meleg hajlamaikat, másszóval igazi húsvér emberek. Hetalie Dávid mostani együttesére gondolok, a Compromise of Destiny-re, ami nem egy ujabb szarláda indierock együttes vagy mégegy emocionális banda. Hanem ihazi RockNroll, mégha nem is a legkeményeb, szerintem tökéletes kezdés. Remélem legalább megtartják a szintet és még sok ilyen fasza számot írnak. Na nem szaporítanám tovább a szót, inkább hallgassatok zenét:

Ha most éppen azt üvöltözöd, hogy Pípül in hájsztrít árju riölájz..akkor ne aggódj. Nincsen semmi probléma, nem te vagy az egyetlen. Roppant ragadós a szám...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.