A szombatom szokatlan volt, mivelalig éreztem másnaposságot. Viszont a fáradtság annál mélyebb nyomot hagyott rajtam. Ráadásul keresztapámék is átjöttek délután egy családi vacsorára. Még szerencse, hogy az említett személy is éppen annyira kómás volt, mint én ezért nem lógtam ki a sorból. És az este még el sem kezdődött. Kaja után bevittek az Árpád Hídhoz, ahol találkoztam az én egyetlen drága FlóraBékámmal. Már iszonyatosan hiányzott. Mikor egybefonódtunk, célbavettük az otthonát, ami egy számomra eléggé furcsa környéken van.Igazából az este ott töltött részét nem szeretném itt bővebben kifejteni, elég annyi, hogy kurvajó volt. Mikor már sajnos mennem kellett, mert nem tudtam ottaludni:(, akkor az édesanyja felajánlotta, hogy elvisz a HÉVhez. Dejó-örültem magamnak-így hamarabb hazaérhetek. Meg a nagy faszt! Szokásomhoz híven több mint fél órát kelett várnom erre a zöld fémszörnyre. De be kell vallanom, az előzmények miatt minden megpróbáltatás megérte. Éjfél körülre haza is értem körülbelül. Igazából ennek a bejegyzésnek annyi lenne a lényege, hogy mégiscsak tudassam, mi történt velem a hétvégén, nameg ami a legfontosabb: SZERETLEK BÉKA!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.