Még a tanév legelején bejelentkeztünk színjátszó szakkörre, mivel a fizika tanár tartja, aki mindig olyan, mintha be lenne tépve. Igazából csak erdélyi, ott minden ember így viselkedik. Egyszóval eléggé viccesnek tűnt. Eleinte. De aztán annyira nem bizonyult szórakoztatónak, hogy nem mentünk el egy alkalommal sem, egészen a mostani keddig. De megérte, mivel olyat röhögtünk, mint már nagyon régen nem. Először lementünk a klubszobába felolvasni neki verseket,meg szövegeket. Itt következett a nap egyik legjobb poénja Hitlitől. Megpróbálta kinyitni az ajtót és nem ment. Felkiáltott, hogy úristen csak kívülról nyílik. Aki nem volt ott, az nem tudhatja, mit éreztünk ekkor, de azt bizonyosan el tudja képzelni, milyen az ha valaki majdnem belefullad a röhögésbe. Aztán jött az igazi csúcspont. Felvitt minket a fizika szertárba, hogy gépeljük be a szöveget, amit megírt nekünk. De azon felül, hogy olvashatatlan volt, nem is voltak értelmesek a mondatok. Kicsit átírtuk neki, hogy ne nézzenek minket teljesen hülyének, de ekközben ő magunkra hagyott minket. És amint kiment kiszakadt belőlünk a hatalmas röhögés. Az a szájzsibbasztóan kemény röhögés, ami nem akar megállni. De közben visszatért a tanár is, mert itthagyta a szemüvegét. De amint kiment folytattuk,ahol abbahagytuk. Néztünk pornót a tanári gépen, fotózkodtunk a szertárban és még a szöveget is megírtuk. Szerintem ez volt a hét vagy az egész hónap legnagyobb fél órája. De amikor elkészültünk, le kellett mennünk megint a klubszobába. Itt jött a totális káosz. Légzésgyakorlatok, meg szemtorna nomeg az értelmetlen "játékos gyakorlat". Már mindent leszartunk, elfolyhat minden, történhet bármi, akkor is röhögnöd kell. Biztosan ismered ezt a helyzetet. Na én innen nem bírtam tovább és hazamentem. Természetesen abban a 10 percben, amikor a fizika tanár elment nekem lefénymásolni a szövegemet. De nem tehetem volna másképpen, ha maradok tuti bekattanok. De akárhogyis, ez volt életem egyik legfurább és legviccesebb délutánja. Olyan ( és erre csak ezzel az angol szóval tudom megmagyarázni) "wierd" volt, hogy szinte álomnak tűnik az egész.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.