Itt van a már megígért bécsi tudósítás! Mert már itthon vagyok. Már nem is vagyok másnapos. Már csak nagyon nyugodt vagyok. Hogy mik is történtek odaát? Hát ahhoz először is tudnia kell mindenkinek, hogy majdnem minden harmadik ember magyar nemzetiségű az osztrák főváros centrumában. És persze a rendőrök ott sem sokkal értelmesebbek. Az egész napom ugy kezdődött el, hogy éjfél után nemsokkal sikerült elaludnom, hogy hajnali ötkor felkelhessek. Olyan érzésem volt, mintha csak a Csellengők című klasszikus műsorban szerepelnék. Még világos elött összepakoltam a cuccaim és leléptem otthonról Bécsbe. Utána következett a hosszú és unalmas út, majd osztrák interspar, mert ugye nálunk olyan nincs. De legalább tudtam venni sört. Később a csokoládégyűárba látogattunk el, ahol lehetett zabálni, mint állat és üvegablakon keresztül bámulni a dolgozókat. És a nap főpontja, a karácsonyi vásárral egybekötött szabad mozgolódás egész délután. Voltam egy kurvajó metáboltban, ahol egy póló csupán 25 euróba került. És ami a legborzasztóbb, hogy odakinn a legdurvább metálarcok ugy néznek ki, mint nálunk a legszánalmasabb emós köcsögök. De legalább vettem Foo Fighteres kitűzőt. Mivel Ausztriában nincsenek olyan jó kis ipari kocsmák, mint nálunk, ezért be kellet érnünk az utcai padokon elfogyasztott sörökkel, nomeg egyebekkel. Amugy a karácsonyi vásár nagyon szép és hangulatos ( egy-két feles után). Életemben először ittam puncsot például. És itt minden olyan dolog kapható, ami a tipikus karácsonyi filmekben szerepel, de  nálunk nem fellelhető. Egy kicsit előjött belőlem a kisgyerek, de sikerült elfolytanom egy jégerrel. Meg még miegymással. És ettől egy normál férfiembernek megjön a kedve a fáradt olaj kiengedéséhez. Körbekérdezősködtünk mindenfelé, merre lehet WC-t találni. Beszéltünk sünökkel, osztrák nagymamával, puccos étterem portásával, a német tanárral és még pár alakkal, de mindegyik másfele vezetett minket. Mígnem egy óvalan pillanatban fel nem világosított két magyar a kemény igazségról. Most gondolj bele. Megkérdezel 20 embert, és egyik se tudja rendesen elmondani, hogy mi van. És akkor találkozol magyarokkal, akiktől a szemedbe kapod a választ: "Itt van ez a bokor. Itt a legnagyobb buli pisálni. De most komolyan!" Megfogadtuk a tanácsukat, csak sajnos a művelet közben jöttük rá, hogy szembenézünk egy osztrák családdal. És mindezek ellenére nem éreztem magamon az alkohol hatását. Rendesen tudtam beszélni, járni,gondolkodni és másztam rá senkire. Reggel mégis másnaposan ébredtem, ami azért jól esett, valljuk be. De mostmár legalább értem, hogy miért ment oda Mátyás király. Nagy baj, hogy nem maradtunk ott tovább. És még a Kozsó kérdést is kitárgyaltuk. Vagyis volt rajta kívül valaki az Ámokfutókban? És hogy mekkora koncertet adott Tiszafaszodon a is ABC parkolójában...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.