Az előző napi megpróbáltatások miatti kimerültségtől ebéd után újra elaludtam és négy óra tájában ébredtem fel, mikoris sietve fölkaptam ruháimat és elindultam a fesztivál helyszínére. Odaértem a legendás Kovbojok zenekar koncertjére, de kivételesen nem az első sorban tomboltam, hanem egészen leghátul egy sörrel a kezemben füleltem a szövegeket. Tíz perc nyugalom után anyám felhívott azzal a zseniális tervel, hogy vigyem be a 4 éves öcsémet és vezessem körbe, hiszen ő ugyis ingyenesen bejöhet. Be is vittem és a nyakamba kaptam, majd így együtt meghallgattuk a Kovbojokból hátramaradt időt. Azt hiszem fénykép is készült rólunk :D, vagy videó nemis tudm már. Utána szépen visszavittem anyámnak és folytattam az esztelen fesztiválozást. Össze is futottam régi ismerőseimmel, Rékával, a bátyjával Levivel és a barátjával Mátéval. Elmentünk a nap első olyan koncertjére, ami igazán érdekelt:MOBY DICK. Hogy is hagyhattuk volna ki magyarország egyik ledgelső és legjobb kemény metál bandáját. Iszonyatosan jó koncert volt, az összes kedvenc számomat eljátszották. Újabb zseniálisan fantasztikus koncert volt, bár a haverjaimmal elkeveredtünk egymástól a pógóban. Utána átmentem a Nagyszínpadhoz, ahol éppen Quimby ment. Odaállatm a púlthoz, de akkora volt a sor, hogy inkább elsétáltam és kerestem egy kevésbe népszerű pontot. Mikor megtaláltam és megszereztem a sörömet is, visszamentem a Nagyszínpadhoz és leültem a földre. Öt perc múlva odajött hozzám egy srác, hogy szar egyedül, és ezzel a kezdéssel elbeszélgettünk egy darabig, majd bementünk a tömeg elejére azzal a céllal, hogy jó helyről láthassuk Mansont. Körülbelül szemben álltam a gitárossal a bal szélen és eléggé közel voltam a színpadhoz is, így ez a koncert számomra már szinte elképzelhetetlenül, de kibaszottul bejött. Eddig csak egy-két számát szerettem, de most már imádom. Az egész színpadi viselkedése, az a bunkósága, a seggmutogatása, a köpködése, az éneke...Nemtudom,de nekem kurvára "átjött". Mikor nagy szívfájdalmamra véget ért a koncert átballagtam a Brainsre, amely ugye egy szentendrei zenekar, a basszusgitárosát ismerem is, a dobos meg a tanárom volt:D. Nagyon szeretem a Brainst és már majdnem fél éve nem voltam koncertjükön, szóval ez is igazán jól esett. És találjátok ki, hogy kivel találkoztam???? Ki mással mint az élő legendával Metál Lackóval??? És még vett is nekem egy doboz sört. Szóval fáradtan, de egy szatyorni kellemes és hihetetlen élménnyel gazdagabban távoztam Sopronból.( Persze pár agysejtemet is otthagyhattam, de megérte). Az tuti, hogy jövőre is elmegeyek, de akkor Emixéket is magammal ránagtom :D:D.......

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.