Elérkezett a mélyen tisztelt és régen várt vasárnap Békával, Hajnival, Emixel, a Beatricével és a Piramissal. Az egészet ott lenne legcélszerűbb elkezdeni, hogy Emixel 11kor találkoztunk az állomáson és egy üveg MeVöBo társaságában elindultunk uticélunk felé. És olyan rideg dolgot tudtunk meg, hogy szerintem jópáratok ereiben megfagy a vér hallatán. Éppen jegyet vásároltam az ellenőrtől, mikor közölte, hogy tilos a BKV járműveken alkoholt fogyasztani!!! Mi több 6000FT pénzbírság jár érte. Még szerencse, hogy saját bevallása szerint nem látott semmit, így nem kellett rengeteg pénzt fizetnünk a zsidrákoknak. Ugye milyen félelmetes?? A Nyugatiba mentünk Hajniért, aki vonattal érkezett közénk. Én rá várva elszívtam az utolsó szál cigarettámat az életben, igyekezve minden molekuláját kihasználni. Még el is raktam egy kis füsttartalékot a pólóm alá... Mikor megjött, elindultunk együtt, újult erővel a Népligetbe, ahol várt ránk Béka és a 'Ricse. Nem kérdéses, hogy melyiküket vártam jobban, Nagy Feróékat, akiket imádok, vagy Békát, akit nem csak egyszerűen imádok hanem ő is imád engem. Namost fejtsd meg a rejtvényt és ha összeraktad a darabokat, akkor megtudod, amit most mégcsak nem is sejtesz. Naszóval száraz torokkal mentünk a koncertre, és még azt is végig kellett néznünk, ahogy a zenekar tagjai pörköltet zabálnak a színpadon és sört isznak hozzá. De mikor már kellőképpen megrohadtak a rengeteg jókivánságtól, el is kezdtek zenélni. A tőlük már jól megszokott műsört nyomták le, de a Feró magánszámain ismételten jót röhögtem. Na meg persze Békával nagyon "átéltük" a koncertet. Egy volt a probléma, hogy utána Hajniéknak menniük kellett. Bár bizonyos értelemben nem volt gond, hogy kettesben maradtunk Bákával, mert így több időnk jutott egymásra...És végre vettem két sört is, mégpedig Arany ászokot. És igen, volt majdnem egy fél napunk a Piramisig. Hogy addig mi történt azt nem szeretném most részletezni, elég zerintem ha csak annyit mondok, hogy néztünk óriáskivetítőn Valami Amerikát, hallgattunk botrányosan szar Guns N Roses Tributot és láttunk nagyon részeg és nagyon beteg embereket. Lassan elérkezett a Piramis ideje, amiről a koncerten megtudtuk, hogy Piramis Plusz, vagyis nincs benne a Révész Sándor. Hát nem volt ugyanaz, de én élveztem nagyon. Lehet, hogy csak a társaság miatt, de a lényeg, hogy jó volt. Csak sajnos el kellett indulnunk hazafelé. És most gondolhatnád kedves olvasó, hogy a történetnek vége, de közel sem. Elkísértem Békát a villamosmegállóig, ahol várhattunk egy jó 10 percet, sajnos az utolsó közös 10 percünket aznap... Mikor szomorú búcsút vettünk egymásnak, én is elindultam hazafelé, az 1es villamossal. Odaértem az Árpád Hídhoz fél tizenegyre, ahol örömódák közepette fogadtam a hírt, hogy fél óra mulva megy HÉV. Nehogy megfagyjak, mert csak egy póló és ing volt rajtam( igen persze, hogy alul meztelen voltam...), vettem egy doboz jéghideg sopronit. Igaz, hogy a végén már reszkettem, de jólesett az a kis sör. Fél tizenkettőre szerencsésen hazaértem, benyomtam egy kis szelet karajt és az ágynak dőltem...volna, ha a Petőfin éppen nem a Himnusz szólt volna, így végig álltam majd véglegesen bedőltem a párnák közé......

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.